Mennyi idő múlik el,
a konyhakövön állok mezítláb,
lekvárt eszem csavaros üvegből,
nézem az utcát,
nézem az utcát.
Ma se jár erre senki sem,
tűzifát hasogat a szomszéd,
puhán hullanak a tömbök a kőre,
csapja a fejszét,
csapja a fejszét.
Foltos kutya fut a téren,
pórázt vonszol végig a sárban.
Föl kéne már oltanom a lámpát,
fázik a lábam,
fázik a lábam.
Valahová futni kéne,
mint villanó fény, kóbor állat,
pocsolyák egét összetörve,
valahol várnak,
valahol várnak.
Mennyi időt csesztem el,
ragacsos félelem borít be.
Új üveg után nyúlok vakon.
Bent már sötét van,
ez már az este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése