korán is lefekszik, aranyat lel, bölcs lesz,
nem betegszik.”
lámpaoltás volt este nyolckor nálunk
és már hajnalban felébredtünk a
kávé, a frissen sült szalonna és a rántotta
illatára.
apámnak ez volt a rutinja
egész életében, mégis fiatalon halt meg, csórón,
és szerintem nem is valami
bölcsen.
épp ezért a tanácsát se fogadtam meg, ezért
lett az én utam a későn fekvés és a későn
kelés.
nos, nem állítom, hogy meghódítottam
a világot, de megúsztam
számtalan reggeli dugót, elkerültem néhány
átlagos hibát,
és találkoztam néhány különös, varázslatos
emberrel,
egyikük
én magam
voltam – akit az apám
soha
nem ismert.
--Fordította: Csősz Gergő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése