Akkor délután ruhát teregettünk az áprilisi drótokra,
mint két málna, olyanok voltunk apám kis balkonján.
Figyelmesen adogattad a ruhákat egyenként,
simítottad a ráncokat,
ráztad a csipkét,
pászítottad egyik zoknit a másikhoz,
magadat hozzám.
Csipeszt tettél a hajamba és
törölközőbe göngyöltél.
A magányosak tavasszal is egyedül várják,
hogy lejárjon a mosógép hosszú programja,
olyankor mint a vízkő rakódik bennük a csend.
De te szeretsz, két csíkos zokni közt mondod,
kompótot lopsz és virágot,
és vársz amennyit kell velem.
A szavaid, mint egy teknőnyi mosott ruha,
remélem vannak olyan nehezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése