Antal Balázsnak
Ebben a balladában
nincsen más, csak ballagás van,
ballagnak benne egy bezárt múzeumban,
nézegetik, ahogy a hegyoldal a házak alá huppan,
ballagnak menedékvárosnak használt laktanyák udvarán,
ballagnak kerületekben, ahol csak kurva van, nincs utcalány,
ballagnak a mezőn, sportcipőben, kutyával,
nézegetik, ahogy a szél egy tanyaromnak alányal,
ballagnak az utcán, mert szeretnek sétálni,
homlokzatokat nézegetve részegen elmélázni,
ballagnak és nézik, hogy hány lépés hány kalória,
belefér-e este pár sör és fejfájás és agónia,
ballagnak a hídon át és félnek a folyótól,
arra gondolnak, ahogy valaki rájuk gondol,
ballagnak a földeken és süppednek a földbe,
ballagnak harmincévesen és nézegetnek körbe,
ballagnak az esőben és sosincs náluk ernyő,
nézegetik, ahogy a kutyájuk, a gyerekük, a sörhasuk is megnő,
ballagnak a faluban, lehetőleg este vagy hétvégén,
nem köszön vagy ráköszönnek, feszt nem hagyják békén,
ballagnak kifelé, el a láthatárig,
oda, ahol az ember csak egy kis pontnak látszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése