Parkokba és kisebb aluljárókba bújtak,
a Rend éber őreit így játszani ki,
az új szabályozáshoz ekként viszonyultak,
ahogy olvasóink közül írta valaki.
Bár az aluljáró-lépcsőn – hiába tolták –
a bevásárlókocsi többször fennakadt,
kezükön még így is számtalan,
a környezetre káros ingóság maradt.
S hogy véletlenül se rongálják tovább
az általános, lakossági közérzetet,
a későbbi jegyzőkönyv kedvéért
őrzi őket az állampolgári emlékezet:
aprókkal tálka, száz nyüzsgő féreg,
egy bontatlan konzervdoboz,
félig megrágott szalonnakéreg,
(amit a hatóság mint romlandót elkoboz).
Rongycsomó, bot, viharvert kabát,
kinyitott, féldekás barack
(igen messzire érezni szagát),
zavaros vizű műanyagpalack.
Újságok és üres, boros üvegek,
(mindegyik visszaváltható),
csálészárú szemüvegkeret,
húgyfoltos pokróc vagy takaró.
Tény, hogy nincsen semmi off-shore,
csak Spar-szatyor, egy elszakadt kosár,
dagadt arc, erősen hiányos fogsor
hályog, mögötte vaksi szembogár.
Meddig élnek vissza türelmünkkel?
Azt hiszik, nekik mindent szabad?
’vitelszerűen tartózkodnak minden éjjel,
és a közterület tőlük ragad.
Pedig személyes tárgyakat megőrzés végett
az illetékes szerv szépen átveszi,
míg a türelmünkkel rendre visszaélőt
intézkedés alá helyezi.
Minden szabályos, minden -szerű
(a törvény és az élet szintén,
mindenki él a paragrafus mentén),
nem ért senkit semmi fájdalom,
hogy elhangzott volna:
„gyerünk homeless,
vagy ha nem, hát
pofon lesz”?
Aljas rágalom.
Ez a törvény, miféle megértés?
Ők értsék meg: létük szabálysértés,
homlokukon ott a matrica.
Nincs ebben semmi érdekes.
Nincs se Malibu,
se magángép,
se kiscica.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése