Gámentzy Eduárd: Nyiss ajtót

Tetovált mosolyod mögé bújsz,

S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.

Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
-Suttogok neked, ... s ha hallanád
Nyiss ajtót! ...-Én kopogtatok.