A tűzhely fortyog – engem hibáztat
A tévé kétségbeesetten bekapcsolva maradt
Néha azért rajtakapom: kifelé bámul az ablakon
A mosatlan újra a saját magánya felett sopánkodik
Csak ül ott egyedül s ezt mormogja: „Miért? Miért?”
A függönyök számlálják a napokat
Semmi nem beszélget velem az üres házban
Azt hiszem, a karosszéked kimúlt
A vízforraló először még próbált kedveskedni nekem
De tudod, milyen a figyelemszűrője
A növényeknek még nem mondtam el
Azt hiszik csak nyaralni mentél
A fürdőszoba nagyon hiányol
Alig látom mostanában
Még mindig nem képes elhinni, hogy itt hagytad
A hálószoba rám sem pillant
Azóta, hogy távoztál, ki sem nyitotta a szemét.
Mást sem akarnak csak aludni, aludni
Szebb időkre emlékezni
Álmokba belefeledkezni
Olyan, mintha minden egyre könnyebb volna
De éjjel
Hallom, ahogy a lepedőt könnyesre zokogják a párnák.
--Fordította Thurzai Zsöni
A tévé kétségbeesetten bekapcsolva maradt
Néha azért rajtakapom: kifelé bámul az ablakon
A mosatlan újra a saját magánya felett sopánkodik
Csak ül ott egyedül s ezt mormogja: „Miért? Miért?”
A függönyök számlálják a napokat
Semmi nem beszélget velem az üres házban
Azt hiszem, a karosszéked kimúlt
A vízforraló először még próbált kedveskedni nekem
De tudod, milyen a figyelemszűrője
A növényeknek még nem mondtam el
Azt hiszik csak nyaralni mentél
A fürdőszoba nagyon hiányol
Alig látom mostanában
Még mindig nem képes elhinni, hogy itt hagytad
A hálószoba rám sem pillant
Azóta, hogy távoztál, ki sem nyitotta a szemét.
Mást sem akarnak csak aludni, aludni
Szebb időkre emlékezni
Álmokba belefeledkezni
Olyan, mintha minden egyre könnyebb volna
De éjjel
Hallom, ahogy a lepedőt könnyesre zokogják a párnák.
--Fordította Thurzai Zsöni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése