Kántor Péter: Találni szavakat

Egy szó kéne, amitől megolvad a jég,
és megreped a fagy búrája.
De hát honnan vegyen
egy ilyen jégolvasztó szót?
Odakint tombol a hőség.
Messziről behallatszik:
gutaütéses labda pattog,
mielőtt beleolvadna az aszfaltba.
Idebent dermesztő fagy.
Csikorognak a térdei.
Vörös, begyulladt szemmel
lassan csúszkál a jégen.
Úgy keresgél magában,
mint egy fiókos szekrényben:
huzigálja ki a fiókokat
sorban egymás után.
Sehol, sehol egy szó,
amitől megolvadna a jég!
Felemeli a fejét, és mosolyog,
mert a mosolygás melegít.
Addig fog mosolyogni,
amíg teljesen ki nem hűl.
Vagy amíg nem talál mégis egy szót,
egyetlen árva kis szót.
Mert talán egyetlen szó is elég.
Nem, egy szó nem elég, annál több kell.
De ha már van egy szó,
könnyebb találni hozzá egy másikat.
És ha sikerül találni szavakat,
akkor jó, akkor kirakja magát,
mint egy Rubik-kockát, amit külön neki
talált ki a világ, hogy rakja ki.