néha még átjön,
olyanok vagyunk,
mint akinél nincsenek otthon,
jóllakatja éhséggel hiányát,
tápot ad a remény
színes tollazatú papagájának,
aki a nevén kívül más szót nem ismer,
átjön a lány, illatozik, és megöntözi a virágokat,
megöntözi a húsomban nyíló sebeket jóddal,
pompázzanak a vágy vörösében,
nagyon fáj,
szeretném kisírni magamat a vállán,
de ő arra kér, meséljek viccet neki,
mert szeret nevetni,
és ezért szeretem, ha nevet,
ragaszkodik lepusztult lakásom tájaihoz,
mégis egy idegennél
lesz otthon ezután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése