Az utolsó sebről a var észrevétlenül
szakadt le én sehova innen mozdulni
nem tudok, hasam nő csak egyre,
és hajnalra megszülöm azt a szőke kisfiút,
aki csak az álom játszóterén mászókázott.
Valaki zsinóron lógatja be a holdat, az utolsó
utáni éjszakánkon.
De nem is a hold az,
Csak a szemközti üres telken álló daru
fényreklámja. Az a távoli csillag épp összeomlik,
ott a kapszuladíszes ház fölött, mégis, alig látnád
hunyorgását.
Átutazók, átutazóban: a matrac nem nyikorog,
ha egyedül fekszem rajta, de harminchét fokkal hidegebb.
Ezt tudod, sose mondtam, de mintha a szerelem fokban
mérhető volna, intenzív anyag, sejtszervecske:
maga a boldog mitokondrium.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése