Rudy Francisco: How did You Lose Her?

I felt trapped,
but another man

looked at my prison

and called her a church.

Who would choose to be a jail

when given the option

of being a sanctuary?

Simonyi Imre: Zárka

Magányom zárkájában
ötvenedik éve
időnként elismerőleg bólintok
a rácsos ablak felé
a rácsos ajtó felé
a rácsos rácsok felé
szép munka aki feltalálta
nagytudományú ember lehetett
csakúgy mint aki a kereket feltalálta
valamint a kerékbetörést.

Péntek Imre: Az elérhető messzeség

a hatvanas évek Lengyelországa
az elérhető messzeség

a vasúti jegy sem drága

s ott még tartanak szentmisét

elterveztük: az irány Varsó

hosszan futott a vonat

kusetka enyém az alsó

ágy tiéd a magasba mutat

és haladtunk a lerombolt

város legendája várt

susogtak az idegen lombok

majd ott eszünk kaviárt

s vártak a megadott ismerősök

egy mérnökcsalád baráti lárma

mi voltunk a madzsari hősök

társam a Mutter unokája

oroszul beszéltünk a gyűlölt

nyelven törtük facsartuk a szót

elvesztettük a halálos pört

mi az újbóli alattvalók

és én elmentem templomba is

felébredt a hűtlen hívő

amit tettem nem volt hamis

ennyi volt bennem az erő

kövek és romok a belvárosban

a moziban sírtak az emberek

a felkelés képei felett

értettük egymást egyre jobban

Varsó teljesen a miénk lett

rockot hörgött a Hybrydy

a klubban feledtünk minden érvet

mint ki másságát élvezi

egy lány ölelt át tánc közben mélán

mozdulata oly otthonos

mellét és ölét rám nyomta némán

a csókja édes díszdoboz

Szerelmem Varsó ma is éget

álmomban néha megjelen

átívelve a messzeséget

- ó ti naiv hatvanas évek -

társalkodik velem.

Robert Bly: Three Kinds of Pleasures

I

Sometimes, riding in a car, in Wisconsin
Or Illinois, you notice those dark telephone poles
One by one lift themselves out of the fence line
And slowly leap on the gray sky —
And past them, the snowy fields.

II

The darkness drifts down like snow on the picked cornfields
In Wisconsin: and on these black trees
Scattered, one by one,
Through the winter fields —
We see stiff weeds and brownish stubble,
And white snow left now only in the wheeltracks of the
combine.

III

It is a pleasure, also, to be driving
Toward Chicago, near dark,
And see the lights in the barns.
The bare trees more dignified than ever,
Like a fierce man on his deathbed,
And the ditches along the road half full of a private snow.

Mario Benedetti: Verano

Voy a cerrar la tarde
se acabó
no trabajo
tiene la culpa el cielo
que urge como un río
tiene la culpa el aire
que está ansioso y no cambia
se acabó
no trabajo
tengo los dedos blandos
la cabeza remota
tengo los ojos llenos
de sueños
yo que sé
veo sólo paredes
se acabó
no trabajo
paredes con reproches
con órdenes
con rabia
pobrecitas paredes
con un solo almanaque
se acabó
no trabajo
que gira lentamente
dieciséis de diciembre.

Iba a cerrar la tarde
pero suena el teléfono
sí señor enseguida
comonó cuandoquiera.

Mario Benedetti: Summer

I'm calling it quits for today
that's it

I'm through working

blame it on the sky

compelling like a river

blame it on the air

avid and unchanging

thta's it

I'm through working

my fingers are limp

my head is miles away

my eyes are abeam

with dreams

don't ask me why

I'm tired of staring at walls

that's it

I'm through working

fussy walls always quibbling

demanding

irate

pathetic bare walls with

just a calendar and a date

that's it

I'm through working

how slowly the pages turn

it's only mid-June.

I thought I was through for the day

but now the phone is ringing

yessir berightthere

certainly wheneveryoulike.

-- translated by Louise B. Popkin

Baranyi Ferenc: Költői kérdések

"Entre sus corazones y el mio

no habrá diálogo"

(Fayad Jamís)

Lehet-e kenyeres pajtásom az,

aki megkövezetteket rendeletileg kötelez

kenyérrel történő visszadobásra?

Árulhatok-e egy gyékényen azzal,

aki az árvák könnyét

palackozva exportálná?

Cseresznyézhetek-e egy tálból azzal,

aki nekem egy szemet se hagy,

viszont minden magot a szemembe köp?

Parolázhatok-e azzal,

aki úgy nyújtja felém a kezét,

hogy közben fityiszt mutat nekem?

Koccinthatok-e azzal,

aki oláh s szláv bánattól vidul

a szittya dáridókon?

Ilyenekből 

egyre többet látni

hazámban szerteszét.

Szívük s szívem között

nem lehet párbeszéd.

Ellen Bass: Failure

I looked like a woman. I’d begun
to bleed, something I’d wanted with a fervor,
like the fervor with which I burned
to kiss Earl Freeman, to smell his man sweat
and finger the hollow at his breastbone
when we lay in the hot sand in Atlantic City,
the white sky arched over us. I was in such a hurry
to grow up, my mother said. But I was innocent
in the sense of not yet guilty
as I lifted the spoonful of oatmeal
to my father’s lips
the day he came home from the hospital.
My mother had to go back to work—
Hy-Grade Wines and Liquors,
which paid for the brown Formica table and pink
refrigerator, pink dishwasher. We’d moved
from the apartment over the store
into a house with a front door.
I wanted people to ring the bell
and I’d answer it like on TV.
It didn’t seem like it would be too hard
to feed my father. I can do it,
I assured my mother.
I think I may see us there forever, my weak father
in pajamas, me holding
the spoon of thin oatmeal, lifting it
to his lips and the lips not
taking it, not really willing or
unwilling. So the gruel
slid back out again, dribbling
down his badly shaved chin and he
not doing anything to stop it. My father.
I left him there. This was my first
entrance into the land of failure, a country
I would visit so often
it would begin to feel like home.

Nemes Nagy Ágnes: Alkonyat

A kertben tompa fény ül,
a lomb a földre szédül.
A rőt levél alól bronz
leányka válla borzong.
A párák zöldre érnek,
a tócsák most zenélnek.
S a zsongó, sürű zümmnél
mint szédült, pörge tündér,
a lágy zenére ringó:
kereng a kék iringó.

Bényei József: Bizonyíték

Szeretlek. Ennyi nem elég?
Mindennapom a bizonyíték.
Ahogy a sötétből kibomlik,
mindegyik reggel rád hasonlít.
Mit akarsz még? Hazudik, ámít,
akinek ennél több a másik.

Kim Addonizio: Near Heron Lake

During the night, horses passed close
to our parked van. Inside I woke cold
under the sleeping bag, hearing their heavy sway,
the gravel harsh under their hooves as they moved off
down the bank to the river. You slept on,
though maybe in your dream you felt them enter
our life just long enough to cause that slight
stirring, a small spasm in your limbs and then
a sigh so quiet, so close to being nothing
but the next breath, I could believe you never guessed
how those huge animals broke out of the dark and came
toward us. Or how afraid I was before I understood
what they were--only horses, not anything
that would hurt us. The next morning
I watched you at the edge of the river
washing your face, your bare chest beaded with bright water,
and knew how much we needed this,
the day ahead with its calm lake
we would swim in, naked, able to touch again.
You were so beautiful. And I thought
the marriage might never end.

Ágai Ágnes: Tudom

Tudom, mire mit mondanál,

Tudom, adott esetben mit cselekednél.

Meghosszabbítalak magamnak,

szükségem van rád ahhoz,

hogy elviseljem hiányodat.

Simon Réka Zsuzsanna: Mielőtt befordulnék

Mielőtt befordulnék
az utcasarkon,
becsukom a szemem,

és elképzelem,

ahogy újra rám köszönsz.

Olyankor sokáig nézem a szemedben,

ahogy árnyakat bont benned

az öröm.

Magamhoz ölellek,

és szorosan tartalak,

hogy újra leülepedj bennem.

Lassan szárnyakat növesztünk.

Felgyűrődik körülöttünk az idő,

csendben oldódik a megfoghatatlan.

Együtt keringünk a világ felett,

és soha többé nem nézünk

egymás háta mögé.

Brian Bilston: Salad Days

Those first few days of vegetarian life
were a tough nut to crack.

The carrot and stick approach helped,

but going through Quorn turkey wasn't easy;

there comes a stage, though,

when you have to stop beefing about it,

you figure that it's small potatoes really,

and there are bigger chips to fry.

These days, I'm full of beans.

As quinoa as mustard. Kale and hearty.

I bring home the bagel, not the bacon,

and feed two birds with one scone.

And, if you couldn't care for tofu,

I'll make quincemeat out of you.