"... miért volt már mindig közel
A semmi, és egy etetés miért soha?"
(Simon Balázs)
Osztottad, amid volt, az észt -
de aztán, látod, abbahagytad,
és akiknek adtál magadból, kicsit
értetlenül nézünk, míg végre
megértjük, hogy nincs több, míg
intenzitásod emlékét egy őszi este
kiélesíti intenzív hiányod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése