Elloptam egy boldog ember szemét.
Kíváncsi voltam, mit nem veszek észre.
Becsavartam üregembe, napokig nem
láttam vele semmit, aztán egy reggel
arra ébredtem, hogy beborít a belső sugárzás.
Pupillám összepréselődött a vakító fényben.
Kerestem a formát, a dolgok helyét az ürességben.
Napokig matattam hasztalan magamban, mire ráébredtem:
nem is másé, sajátom volt, és ki sem nyitottam egészen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése