Te is a kőolajból vétetsz. A kőolajról mindig
te jutsz eszembe, ilyen lehet egy elhalt
szervezet bomlástermékének lenni. Ott laksz
velük te is: a növényekkel és az egysejtű
állatokkal. A kőolajban. A fiúk szerint kisebb
mennyiségben az anyakőzetben is megtalálható
vagy. Onnan bányásznak. Ilyenkor a színed
sötét. Máskor meg a kőolaj lepárlása során
nyernek vissza. Amikor vissza akarlak nyerni,
én is az emlékek lepárlásával kezdem.
A minap arra gondoltam, hogy holtodban is
hasznosulsz. Kenőzsírként például. Vagy
arckrémek formájában. Emlékszem, hogy
szeretted a krémeket. Persze az a pakura,
de akkor is. A lámpaolajról is mindig te jutsz
eszembe. Meg hogy azóta is ott laksz,
az állatokkal, a sötétben. A meleg eljárás
során többezer fokosra hevítenek, de a fiúk
a hideg eljárásban hisznek. Vízzel kevernek.
Szükség esetén kőzúzalékot és homokot
is adnak hozzád, meg finom szemcséjű
mészkőlisztet, hogy kitöltse az apró kavicsok
közötti üres tereket. Mikor nézem, ahogy
aszfaltoznak, mindig eszembe jut, hogy
bennem is vannak még kitöltetlen terek
az elegyengetett, sima feketeség alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése