fák és madarak társaságában leültem,
kicsit beleolvadtam már erkélyestül a tájba,
és megállt egy autó bőgő motorral odalent,
és a srác hosszan pakolt ki-be szerszámokat,
végül egy minigázpalackkal visszaült,
és az öngyújtójával ellenőrizte, ég-e -
már a szerszámosládák ki-be rendezésekor
megéreztem a hátamban és az arcom
beálló ráncain, ahogy a nagyanyám ülne itt.
Nem akarom még látni, amit percek óta nézek,
nem akarom tudni, amit tudok, remélem,
hogy nem robbanunk fel még, megiszom
ezt a kávét, és a munkámhoz visszaülhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése