és két gyerek, a két kicsi.
Reggel ötkor kész az ebéd.
Az apa magával viszi.
Az asszony hétre megy (Közért-
alkalmazott), gyerekeit
fölpakolja - egy bölcsődét
keres meg és egy napközit.
Kifárasztja a villamos,
elég gond a család, gyerek.
Hányszor késő éjszaka mos.
Mégis megy - kell a kereset.
És dolgoznak; jár a fűrész,
a férje bútorasztalos,
ő pénztáros; ragyog a pénz
kezében, s összead, szoroz.
Olykor, ha kevés a vevő,
gondolatban szépet mível:
eljátszik homokkeverő,
totyogó gyerekeivel.
Férje, míg tűnődve megáll
s elszív egy görbe kosutot,
egyszerre észreveszi, már
a városon végigfutott,
zöld-tetejű, zord homlokú
paloták, bankházak fölött.
S így, amíg csahol a gyalu,
kasszába hulló pénz csörög:
valahol - vajh, ki tudja, hol,
ki sejti, meddig és mitől? -
nagy ívben, láthatatlanul
húzódik a családi kör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése