Seamus Heaney-nek
vagy ahonnan a természet kezdődik,
a falu szélén, a temetőben álltunk,
kora tavaszi kontúrok között,
éppen mint négy éve,
tehetetlenül,
tanúi legfeljebb, de semmiképp
nem megállítói vak gyűlöletnek,
kéjes rosszindulatnak -
Nem jajgatás és sírás,
hallgatás és keserűség kísérte
a fiatal nagyapát.
Ahogy rálőttek más ártatlanok után
a kisgyerekre, az apára,
és nem történt semmi,
megértette a teste, hogy a tudat
hiába vár, bőrszín van, nem igazság,
és megadta magát -
Némán álltunk, sápadt arccal,
a homoktalaj puffanásai felett
szaggatott madárhangok szóltak,
a fényes, tágas égen
ívben, rendben, kiáltozva
hazaérkeztek a vadludak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése