és szaladunk a fákhoz
lábizmainkat erősítve,
amik (valamiért) nem tartanak elég szilárdan a földön.
Törzsünk vastagabb, mint a fák dereka,
szél kócolja hajunkat,
mégsem fészkelnek oda madarak.
Éppúgy
kitörnek kalitkáikból, szárnyalnak a fák hegyére.
Háromszor hetente, másfél órán át,
a madarak gyakrabban mégis,
gondoljuk hátra sem nézve,
valakinek ügyelnie kell a szökést
valakinek elég erősnek kell lennie,
valakinek talpon kell maradnia.
--Fordította: Kali Kinga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése