jött a valóság.
Amíg dolgozni kellett, boldog izzadás,
röpít a teendő: nem létezem, csak dolgozom.
Süket csönd hirtelen, kis tanári szoba,
semmi lazítás.
Kötéltáncos a talajon: kínosan szilárd minden.
Lengeni kéne.
Vagy ellenkezőleg: bebetonozva lenni,
boldog párkapcsolat, sajtszagú délután,
sűrű rokonság. De én szabad vagyok!
Elolvasatlanul növekvő tudomány:
vádol az asztal.
Tea kéne, de meg se mozdul a rezsó,
vagy rossz a kábel - azt is egy sarokban találtam,
ostrom előtti.
Őrjítően hosszú, nagy, félórás szünet,
töltve a pisztoly.
Egy másik ilyen, messze, mereven,
ott fekszik, hanyatt, mert túl okos volt.
Lám, jobb szorongani. És még sokat tanulni.
Édes a lecke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése