A badacsonyi kilátóhoz vezető tanösvényen
ötödmagunkkal a házasságról beszélgettünk,
attól tartok, kicsit meg is sértődtél, amikor
állóvízhez hasonlítottam, pedig alattunk,
ameddig a szem ellát, fenségesen
és hétköznapin terült el a Balaton,
partján termékeny borvidék és tanúhegyek.
Az ösvény mentén táblák magyarázták
a földtörténetet, amin épp jártunk:
a tó kialakulásának előzményeit,
a Pannon-tengert, ahol négymillió éve
feltört az izzó magma, és létrehozta
a vulkáni kúpokat; amikor érintkezett
a víz és a láva, heves robbanások
szórták szét a törmeléket, és a gyűrűs sáncok
mélyében lávatavak keletkeztek. Idővel
a szél meg a víz lekoptatta a tájat,
s a jégkorban megsüllyedt területen
tizenvalahányezer éve kialakult két tavacska,
medencéjük egymásba kapcsolódott,
s ezüst halak fickándoztak mélyükön,
noha a vízszint még soká erősen ingadozott.
Kemény bazalttakarójuk alatt a tanúhegyek
máig őrzik az első fellángolások nyomát,
és a rétegekből nagyjából kimutatható,
hogy ki, mit, mikor, kivel és miért, bár
a részletekről ma is heves viták folynak.
Sokáig mentünk, jegyzeteltem, szerettem volna
minél több anyagot beépíteni, közös
éveink termékeny üledékét, de mind
lassabban áradt, nem is a gondolat,
inkább az érzés, megdermedt, mint a lávapárnák,
amikre leültünk pihenni, végül csak komótosan
figyeltem, fészkéről a gólya: már nem az erdőt
és nem is a fát láttam, hanem levelek
fonákján ezüstösen áramló szelet.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése