Ebbe a restibe egyedül mi járunk azért, mert van a csapon málnasör,
pedig kulturált hely, nem csak úgy, egy restihez képest,
hanem magában is: tiszta és tágas, fedett a dohányzója,
adnak poháralátétet kérés nélkül, és tiszta a hamutál.
Mindig leghátul ülünk, a dohányzóban, az A vágány felé,
nem kocsmabútorok vagyunk, itt nem szól R-GO a zenegépből,
nincs is zenegép, Cseh Tamás szól a netről,
mint egy tényleg restiben, ahol csapról hozzák a málnasört.
Szemben a két lány mindig ugyanabban a sarokban,
egymásra licitálva a szerelmet keresik, milyenazéletelnek,
mint egy Cseh Tamás dalban, bólogatnak,
milyen az élet, látjuk, milyen.
A fiatal vasutas nem mondana egy szót sem, ha nem kérdeznénk,
de bármit elmesél. Nem siet, de nem akar maradni.
A maradásban látja a magafajta kilátástalan jövőt.
Ezer ördög lakik a szívében a kocsmáros szerint.
Mi nem megyünk az állomásról sehova, ahogy tulajdonképpen senki,
sőt kerülünk is azért, hogy itt legyünk. Ez nem az a restizős állomás,
nem vár soká senki, hacsak nem boldog életet és kesernyés málnasört,
itt legalább tudjuk, egész pontosan, mit akarhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése