Üresek a szomszéd lakások.
Nincs sírás, futkosás, kiáltozás.
A gangon behunyt szemmel állok.
Vakítóan ég fent a nap ma!
Nem is kell látni. Minden tárgy ragyog.
Mintha fényből lenne a testem,
árnyékból, amit gondolok.
S árnyékból vannak mind az alvók,
kikkel a váltott időn osztozom:
amikor felébrednek bennem,
én úgy tudom, csak álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése