mintha szakítottunk volna.
Sokan ajánlottak pénzt.
Emlékszel, mire tanítottalak:
százat kérünk, ötvennek örülünk,
nekünk nemhogy nem szégyen a kérés,
de mindenki eleve tartozik,
aki élvezte már a társaságunkat.
A bántalmazó kapcsolat
örökre titokban marad.
Az aprós üveg is újra telik,
ahogy az életem.
Megálltam egy ujjnyival az alja előtt.
Mégse jó eltüzelni,
a széttépett dobozokat tavasszal
a papírgyűjtő gyerekeknek adom.
Már ki lennénk pakolva -
most írunk új egyéves szerződést.
Berendezkedtem.
Olyan, mintha az összes szeretetet,
ami neked jutott volna,
én kapnám meg az itteniektől egyben,
ahogy te öt napban
fájdalomból ötven-hatvan évet.
Köztük ezt is.
Krisztus a tudója.
Mikor negyvenkettő leszel, én majdnem hatvan.
Ideális életkor egy szép szívrohamhoz.
Nem én vállaltam,
hogy egyedül maradok. Ellenkezőleg.
Eleve több lapból játszom:
se az örökké nem ugyanaz kettőnknek,
se egy év. Mert hányból.
És most már, hogy elaltattalak,
térjünk vissza a pénzre.
Meddig őrizzem a szobád?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése