Brian Bilston: This was the year that was not the year

This was the year that was not the year
I repaired the bathroom tap
and emptied out the kitchen drawer
of a lifetime’s worth of crap.

This was the year that was not the year
in which I launched a new career.
A West End hit eluded me,
as did Time Person of the Year.

This was the year that was not the year
I became a household name.
Action figures were not sold of me.
I wasn’t made a dame.

This was the year that was not the year
I spent less time on my phone.
Nights of passion did not happen
in boutique hotels in Rome.

This was the year that was the year
I didn't get that much done –
much the same as the year before,
much like the one to come.

Wendy Cope: 30th December

At first I'm startled by the sound of bicycles
Above my head. And then I see them, two swans

Flying in to their runway behind the reeds.

The bridge is slippery, the grass so sodden

That water seeps into my shoes. But now

The sun has come out and everything is calm

And beautiful as the end of a hangover.

Christas was a muddle 

Of turkey bones and muted quarrelling.

The visitors have left.

Solitary walkers smile and tell each other

That the day is wonderful.

If only this could be Christmas now -

These shining meadows,

The hum of huge wings in the sky.

Lackfi János: Valamit mindenki csinál

Valamit mindenki csinál
hord magánál papírzsepit
előreengedi a hölgyet
mindig átadja a helyét
szája elé teszi kezét
azt mondja hogy nem történt semmi
pulton hagyja a visszajárót
ha rágyújt a füstöt félrefújja
segít felvenni a kabátot
mindenki csinál valamit
legalább ne nagyon zavarjon

Valamit mindenki csinál
olyasmit vesz a ruhája alá
vagy éppen nem vesz alá semmit
tudja hogyan szeretik a haját
ma ő fizet és ugyan hagyd már
virágot hoz kis apró ezt-azt
megdicséri az új illatot
a reggelit az ágyba viszi
tudja a kávét hány cukorral
mindenki csinál valamit
mégis könnyebb legyen megszokni

Valamit mindenki csinál
vesz a gyereknek egy motort
nem nyit rájuk a kisszobában
egy csöppet megtoldja a zsebpénzt
elengedi kenutáborba
nem szól hogy hangos a zene
elkerül minden kényes témát
úgy tesz mint aki észre se vette
hogy hajnalban jött meg berúgva
Mindenki csinál valamit
minél kevésbé legyen útban

Valamit mindenki csinál
várja a családot ebéddel
ruhát varr pénzt dugdos a zsebbe
hoz egy kis friss kerti zöldséget
demizson bort ad süteményt pakkban
jelzi van egy kis spórolt pénze
vigyáz addig a gyerekekre
jöttök csillagom amikor jöttök
majd mosogatok nézd csak a tévét
Mindenki csinál valamit
könnyebb legyen őt elviselni

Valamit mindenki csinál
ami felesleges kidobja
gyűjt a számlán a temetésre
a papírokat előkészíti
rájuk írat telket és házat
szétosztogatja a ruhákat
összeszedi kit értesítsünk
katalógusból kinéz virágot
sírra nem kell sokat locsolni
Mindenki csinál valamit
ne legyen túl sok ügyintézés

Sárhelyi Erika: Éji fellegek

Mint ki csöndben, bekötött szemmel ül
a part bársonyos, gyönge fövenyén,
s csak érzi a tengert ott legbelül -
olyan vagyok nyáresték idején.

Csak hallgatom az est zizzenését
- tán rebbennek angyalok, ördögök -,
sejtem csupán, mint szalad szerteszét
ezer álom a függönyök mögött.

Látnom sem kell, tudom az éjszakát,
ahogy egybemossa a színeket,
s érzem, hogy csukott szemhéjamon át
megszöknek a tegnapi fellegek.

Mario Benedetti: Turning Point (EN)

I was only young
'til yesterday

starting today

I'm old

from queasy well-being

to easy malaise

just the slightest

swing

in any case

I acknowleded the change

with a sharp

comical pain

that began in my left

forearm

and paused ever so briefly

near my heart

but the celebration

didn't end

there

I also 

felt faint

just a bit faint

while a few thoughts

crossed my mind

which of course

are 

confidential.

-- translated by Louise B. Popkin

Mario Benedetti: Turning Point (ES)

Sólo hasta ayer
fui joven
hoy
empecé a ser viejo

desde el mal bienestar
hasta el buen malestar
una modesta
oscilación

de todos modos
celebré el cambio
con un dolor intenso
divertido
que comenzó en el antebrazo
izquierdo
y se quedó un instante
junto al corazón

pero el festejo
no terminó
ahí

también
tuve un mareo
un ligerísimo mareo
durante el cual
pensé dos o tres cosas
que por supuesto
son
confidenciales.

Ellen Bass: Goat, Cow, Man

After the mob murdered the man for eating
a cow, it was found to be meat
from a goat. Why can I not
stop thinking about it—
the stringy flesh inside his gut,
and the microbes run riot when his heart
stopped—how fast they started
breaking down the blood-clotted
muscle of his stomach, slick intestines,
as though they were meant
to destroy the evidence of human—what
can I call it? sin? the curse of certainty? some twist
in the helix that insists on splitting
us apart?—the cow is not the goat. I am not
you. The man is a few inches of old newsprint,
a knot of hair, eye sockets,
but I keep picturing that
kitchen, his wife and children stuttering,
it’s goat, it’s goat,
and the goat, her white
coat, the little kernels of her teeth,
her pale slitted eyes.

Gámentzy Eduárd: Hozhatok neked

Hozhatok neked
Hervadó virágok helyett,
Hozhatok neked színeket!
Kéket az égről,
Aranyló sárgát,
Legyen belőle
Takaród, párnád!
Ezüstöt csillogó
Forrás vizéből,
Hozhatok neked
Feketét, mélyről.
Nem olyan gyászos
Elszomorítót,
Csak olyan elfedő
Menedékadót.
Hozhatok neked
Hófehér márványt,
Legyen a tükröd!
Hozok szivárványt!
Kifeszítem föléd
Nem sírhatsz már soha!
Hozhatok neked!...
- Csak tudnám, hogy hova

Brian Bilston: Last Christmas (Office Christmas Lunch Remix)

Last Christmas, I ate a la carte
But the very next day I was ill straightaway
This year, to save me from tears,
I’m picking from one of the specials (specials)

Once bitten, spiced pie
Broke my resistance, the microbes multiplied
Filo pastry, do you recognise me?
It’s been a year since I have looked at a cranberry

Happy Christmas, I chewed you up and ate you
Then in the toilet, I quickly learnt to hate you
Yes, I know, such a squalid scene
And if I ate you once more, I know you’d floor me again

Last Christmas, I ate a la carte
But the very next day I was ill straightaway
This year, to save me from tears,
I’m picking from one of the specials (specials)

A crowded restaurant, menu coming at me
My wine glass empty, I need a drink so badly
Asked a question but I don’t wanna talk more
I’m too busy looking for the chalk board

The waiter’s back, a decision to make
He’s recommending the mushroom lentil bake
I order swede soup, got no plans for a main
Don’t want last year to ever happen again

Borsi Bálint: Költöző

A sok dobozra rákerült a cellux,
a szőnyeg is már felcsavarva rég,
te zsákért még a porszívóba elfutsz,
én közbe′ mintha halk neszt hallanék,
csitulni rest, mint annyi más manapság,
pihenni nem hagyó kis észlelés,
akár a fogmosás után a nassvágy,
mi kekszet enni visz ki éjjel, és
nem ritka itt, habár, felénk a lárma
(ezt tudja jól, ki néha erre jár),
nem zizeg tücsök ma, sem madárka,
a szőnyeg is csak feltekerve vár,
s te zsákot hozni mész a porszívóba,
amíg a küszöb csendben korrodál;
a szív zörög csak máshogyan, mióta
a szőnyeg, mondom, feltekerve áll,
a sok dobozra rákerült a cellux
és kekszet enni már nem látlak itt,
csak porszívózni egyet, aztán, szerbusz:

mi elmegyünk, és itt majd más lakik

Pál Sándor Attila: AI

Egy párhuzamos dimenzióban letartóztattak
illegális dimenzióközi utazgatásért.

Át kellett volna mennem egy ellenőrző kapun, ami

azt csekkolta, biztosan ember vagyok-e.

Értsd jól: szerves organizmus.

Ha robot vagyok, mondta a marcona, nálam

egy fejjel alacsonyabb, varacskos pofa, azonnal

elemészt.

Mi van, ha az vagyok, csak nem tudok róla,

kérdeztem tőle kétségbeesve.

És miért kellene egy robotnak azonnal pusztulnia?

Eszembe jutott a Rövidzárlatból Johnny-5,

és elsírtam magam,

eszembe jutott a Terminátor 2 vége, amikor a

T-100-as önként beleereszkedik azon a láncon

a forró, izzó fémbe, elemészti magát, s a keze

még utoljára jelzi a hüvelykujjával, minden oké,

tovább folytak a könnyeim, majd pedig Ultron

jutott eszembe, aki pár percet, ha eltöltött a neten

öntudatra ébredése után, s arra a teljesen

logikus következtetésre jutott, hogy a Földet

úgy lehet megmenteni, ha kipusztul az emberiség.

Zsebkendőt vettem elő a farzsebemből, alaposan

kifújtam az orrom, megtöröltem a szemeim,

majd előreléptem.

Billy Collins: The Dead

The dead are always looking down on us, they say,
while we are putting on our shoes or making a sandwich,
they are looking down through the glass-bottom boats of heaven
as they row themselves slowly through eternity.
They watch the tops of our heads moving below on earth,
and when we lie down in a field or on a couch,
drugged perhaps by the hum of a warm afternoon,
they think we are looking back at them,
which makes them lift their oars and fall silent
and wait, like parents, for us to close our eyes.

Brian Bilston: It's beginning to look a lot like November

It's beginning to look a lot like November
Everywhere you go

Halloween's reduced to clear

Christmas will soon be here

There's only another fifty sleeps or so

It's beginning to sound a lot like November

Christmas songs all day

They're playing them in the mall

But don't try to deck your hall

The holly will have died with Yuletide several weeks away

On the telly there's ads with organised Dads

Shopping for presents for Mum

There are Santas on roofs who are offering proof

That November's really come

Christmas lights are shining bright, October must be done

It's beginning to feel a lot like November

The day is coming near

It's probaly for the best

For all work to take a rest

It's time to move those projects into the new year

It's beginning to feel a lot like November

How's it here so soon?

That sense of creeping dread

You remember how you said

The shopping this year would be done by June

It's beginning to look a lot like November

Everywhere you go

The world has gone insane

But you embrace it all the same

Because it's the second most Christmassy month you know

Mesterházi Mónika: Influenza

Minden porcikámban hideg rohangált,
és az elkeseredéstől, hogy nem pihenhetek,
sírni tudtam volna.

                                Akkor jutott eszembe az a lány.

Egy november esti buszmegállóban ült le mellém,

ketten vártunk a külvárosi buszra. Ahogy leült,

azonnal sírni kezdett.

                                Tele voltam én is.

Előtte mesélt A. a nőről, aki összecsuklott

az utcán, mert négy napja nem evett,

egy kezdő hajléktalan. Ez volt az az ősz,

amikor lakástűz és halál hírét olvastam,

és hosszan, vagyis talán percekig hárítottam,

hogy a hely és a név is ismerős, hogy barátaim.

És másutt, akiket csak tehetetlenül figyeltem,

meghalt egy fiatal nő rákban és nyomorban:

három gyerek anyja.

                                Halkan kérdztem a lányt,

Baj van? Felszakadt benne a sírás. Influenzás,

mondta, de egész nap dolgozott. Most megy haza, 

teljesen kimerült. Igen, van otthon gyógyszer,

és meg is kell gyógyulnia hétfőre, mert lovas edző.

Végre nekem is felment a lázam. Tavasz kezdődött,

nem november.

Judith Viorst: Nothing But the Truth

I made him swear he'd always tell me nothing but the truth.
I promised him I never would resent it,
No matter how unbearable, how harsh, how cruel. How come

He thought I meant it?

Baranyi Ferenc: ...és hamarosan sötétség

És hamarosan a vizeknek
partjai rommá kövesednek
s dideregnek olajba mártott
köntösükben a kormoránok.
És hamarosan összezárul
útunkon az elől s a hátul,
a kezdet egybeér a véggel,
csak egy utolsót estebédel.
És hamarosan vágyainkra
nem les gyutacs-bújtatta szikra,
a robbanások szép kegyelmét
faggyúba ágyazzák az esték.
És hamarosan megcsikordul
a mindenség a hantokon túl,
kozmikus rozsdát záporozva
a földregázolt csillagokra.
És hamarosan összeállnak
fekete tömbökké az árnyak,
födve az ég kihasadt rését.
És hamarosan a sötétség.

Nemes Nagy Ágnes: Elmélkedve

Mit kéne tennem? Nem tudom.
A kezem összekulcsolom.
Ülök az ágyon szótalan.
Hová is ejtettem magam?

Összefonom ujjaimat.
Ennyi maradt: a mozdulat
A hitből, és gályára vont
Őseimből maradt a csont.

Hová forduljon hát az ész?
Pedig jó volna szégyenét
A szóval, mely megsejteti,
Kimondani, s elrejteni.

Billy Collins: Dogma

I might be an atheist
were it not

for all the tall angels

and the pudgy cherubs

in the silvery clouds

presiding over all those miracles.

Elisabeth Bishop: One Art

 The art of losing isn’t hard to master;

so many things seem filled with the intent

to be lost that their loss is no disaster.

Lose something every day. Accept the fluster

of lost door keys, the hour badly spent.

The art of losing isn’t hard to master.

Then practice losing farther, losing faster:

places, and names, and where it was you meant

to travel. None of these will bring disaster.

I lost my mother’s watch. And look! my last, or

next-to-last, of three loved houses went.

The art of losing isn’t hard to master.

I lost two cities, lovely ones. And, vaster,

some realms I owned, two rivers, a continent.

I miss them, but it wasn’t a disaster.

—Even losing you (the joking voice, a gesture

I love) I shan’t have lied. It’s evident

the art of losing’s not too hard to master

though it may look like (Write it!) like disaster.

Szerhij Zsadan: Terhesség

Nyár elején
mondta meg neki,
mikor már nehéz volt elrejteni.

Mikorra várjuk? - kérdezte ő.

Valamikor újév utánra - válaszolta.

Esőillatú a nyári szél.

A napok olyan hosszúak, hogy sokáig

nem sötétedik be

még naplemente után sem.

A halászok reggel kihajóznak,

és mikor visszatérnek,

hálóik tengeri sünöktől

és tüzesen csípő

medúzáktól súlyosak.

Ő a fejét a kerek hasra 

hajtja, hallgatózik,

akárha egy kagylóba, melyből

delfinek éneke szól.

Esténként,

munka után

odaült mellé, és mesélt,

az ügyeiről, mindenről, ami

aznap történt vele.

Megegyeztek: ha lány lesz,

az anyja választja ki a nevét,

ha fiú, akkor

az apja választ.

És Mária hangosan sorolta a női neveket,

pedig tudta, hogy igazából

fiút vár.

József pedig sorolta 

a férfineveket,

s akkor még mindig nem tudott semmit. 

-- fordította Vonnák Diána

Anna Swir: Our Two Silences

Silence
flows into me and out of me
washing my past away.
I am pure already, waiting for you. Bring me
your silence.

They will doze off
nestled in each other’s arms,
our two silences.

--Translated from Polish by Czeslaw Milosz and Leonard Nathan.

Peer Krisztián: Újra írok

Sohasem késő? Túl sok filmet láttam.
Ha másodszor is felállsz, hülye vagy.

Ki csinál olyat, ami fájni fog.

A lehető legkisebb felületet mutatom,

felnőtt ember vagyok,

van abban valami gyanús.

Hogy neked mégis érdekes.

A nő a jegypénztárban,

aki kitette a táblát.

Ült az üveg mögött,

és csak maga elé nézett.

Rögtön jövök, de meg se mozdult.

Kaphatott egy telefont.

Egy táblát mindenki ki tud tenni,

de ő kikapcsolta a tekintetét.

Rögtön jövök, és semmi fókusz.

Minden angyal iszonyú.

A sor pedig várt, ki vagyok én,

beálltam úgy nyolcadik-tizediknek.

Álltunk ott, mintha mi se történne,

mindenki várt a sorára.

Kántor Péter: Vegyük számba a lehetőségeinket

Most 14h valahány perc van, szombat. Szól a rádió, a Bartókon
Mozart A-dúr klarinétversenye. Ez jó, de ez nem fog örökké tartani.

Nem tarhat örökké. Lemegy a  klarinétverseny, a Mozarté, és akkor

egy idő után, tetszik-nem tetszik, csinálnunk kell valamit.

Vegyük számba a lehetőségeinket.

Dominika bombaáron! Már többször is felajánlották, nincs vele

semmi baj, de engem valahogy nem vonz. És minél inkább ajánlájk,

annál kevésbé.

Valami mást szeretnék.

Vannak barátian olcsó repöülőjegyek Leedsből New Yorkba, már 219

fonttól. Jó, de ahhoz előbb el kéne jutni Leedsbe. Nem mondom,

hogy lehetetlen, de kicsit bonyolult; mindenesetre megjegyezzük:

egyszer jól jöhet még.

Ezenkívül felmehetünk a Gellért-hegyre is, akár most rögtön,

az közel is van, nem kell hozzá még hátizsák se. Bár hirdetnek

lopásbiztos hátizsákot, USB kimenettel is, csak hát nincs olyan,

hogy lopásbiztos, és minek egy hátizsáknak USB kimenet?

A Gellért-hegyről szép a kilátás, de ha mégis inkább egy trópusi

teraszt szeretnénk, de félünk az esőtől, van pillekönnyű előtető

120x120 cm szupererős kivitelben. Egy ilyen alatt állítólag biztos

nem fogunk bőrig ázni.

Mi van még, ami esetleg szóba jöhet? Vagy inkább fogalmazzunk

úgy, mi nem jöhet szóba?

Egy égig érő teleszkópos alumíniumlétra? Ugyan már, miért ne

jöhetne az szóba?! Egy könnyen hordozható!

Hozzá egy vérkeringés-javító lábmasszírozó gép (raktáron), és ha

arra fáj a fogunk, Monique Schwitter 2015-ös svájci könyvdíj-

nyertes regénye, az Egyik a másikban.

Ezek a jelenlegi lehetőségeink. Lehet, hogy van még néhány más is,

hogy kihagytam pár dolgot, de azért a lényeg, azt hiszem, ebben is

benne van. És a hűtőben még van három üveg sör is. Nem is

beszélve arról a rengeteg wellnessről, ami mind ránk vár szerte a 

világon. Úgyhogy fel a fejjel, amíg van, és jó hír, hogy szükség

esetén a miénk lehet egy 10 soros cipőtároló is, akár 30 pár cipő

számára is.

Jeanann Verlee: The Worst Thing I Ever Taught a Girl

In the spring of the last year
we were together,
I walked your niece to the playground
down the block from your brother’s house.
There was sun and moss.
I pushed her on the swings,
sprang from bent knees on the teeter-totter,
climbed with her over the monkey bars.

We sat together then
on a long stretch of railroad tie
at the base of the playground, near the creek.
We were careful of the splinters.
She asked me if I loved you and I said yes.
She asked if we were going to get married and I laughed.
Not a gleeful laugh, nor one of spite, just a giggle
as wickedly innocent as each of her seven years.

I don’t know, I said,
that’s up to your uncle.

Brian Bilston: Cuppa

no matter if you’re uppity
or you cause a brew ha ha,
you’ll always be my cuppa tea,
my steaming mug of char

know this, my darjeeling,
only tea leaves me this way
you stir me up and turn me
fifty shades of earl grey

yes, that’s the oolong
and ooshort of it,
the infusing, confusing thought of it
but please don’t make a sport of it
because without you,
i am defunct

like a biscuit waiting
to be dunked

Mesterházi Mónika: "Ha meghal..."

"... miért volt már mindig közel

A semmi, és egy etetés miért soha?"

(Simon Balázs)

Osztottad, amid volt, az észt -

de aztán, látod, abbahagytad,

és akiknek adtál magadból, kicsit

értetlenül nézünk, míg végre

megértjük, hogy nincs több, míg

intenzitásod emlékét egy őszi este

kiélesíti intenzív hiányod.

Rudy Francisco: How did You Lose Her?

I felt trapped,
but another man

looked at my prison

and called her a church.

Who would choose to be a jail

when given the option

of being a sanctuary?

Simonyi Imre: Zárka

Magányom zárkájában
ötvenedik éve
időnként elismerőleg bólintok
a rácsos ablak felé
a rácsos ajtó felé
a rácsos rácsok felé
szép munka aki feltalálta
nagytudományú ember lehetett
csakúgy mint aki a kereket feltalálta
valamint a kerékbetörést.

Péntek Imre: Az elérhető messzeség

a hatvanas évek Lengyelországa
az elérhető messzeség

a vasúti jegy sem drága

s ott még tartanak szentmisét

elterveztük: az irány Varsó

hosszan futott a vonat

kusetka enyém az alsó

ágy tiéd a magasba mutat

és haladtunk a lerombolt

város legendája várt

susogtak az idegen lombok

majd ott eszünk kaviárt

s vártak a megadott ismerősök

egy mérnökcsalád baráti lárma

mi voltunk a madzsari hősök

társam a Mutter unokája

oroszul beszéltünk a gyűlölt

nyelven törtük facsartuk a szót

elvesztettük a halálos pört

mi az újbóli alattvalók

és én elmentem templomba is

felébredt a hűtlen hívő

amit tettem nem volt hamis

ennyi volt bennem az erő

kövek és romok a belvárosban

a moziban sírtak az emberek

a felkelés képei felett

értettük egymást egyre jobban

Varsó teljesen a miénk lett

rockot hörgött a Hybrydy

a klubban feledtünk minden érvet

mint ki másságát élvezi

egy lány ölelt át tánc közben mélán

mozdulata oly otthonos

mellét és ölét rám nyomta némán

a csókja édes díszdoboz

Szerelmem Varsó ma is éget

álmomban néha megjelen

átívelve a messzeséget

- ó ti naiv hatvanas évek -

társalkodik velem.

Robert Bly: Three Kinds of Pleasures

I

Sometimes, riding in a car, in Wisconsin
Or Illinois, you notice those dark telephone poles
One by one lift themselves out of the fence line
And slowly leap on the gray sky —
And past them, the snowy fields.

II

The darkness drifts down like snow on the picked cornfields
In Wisconsin: and on these black trees
Scattered, one by one,
Through the winter fields —
We see stiff weeds and brownish stubble,
And white snow left now only in the wheeltracks of the
combine.

III

It is a pleasure, also, to be driving
Toward Chicago, near dark,
And see the lights in the barns.
The bare trees more dignified than ever,
Like a fierce man on his deathbed,
And the ditches along the road half full of a private snow.

Mario Benedetti: Verano

Voy a cerrar la tarde
se acabó
no trabajo
tiene la culpa el cielo
que urge como un río
tiene la culpa el aire
que está ansioso y no cambia
se acabó
no trabajo
tengo los dedos blandos
la cabeza remota
tengo los ojos llenos
de sueños
yo que sé
veo sólo paredes
se acabó
no trabajo
paredes con reproches
con órdenes
con rabia
pobrecitas paredes
con un solo almanaque
se acabó
no trabajo
que gira lentamente
dieciséis de diciembre.

Iba a cerrar la tarde
pero suena el teléfono
sí señor enseguida
comonó cuandoquiera.

Mario Benedetti: Summer

I'm calling it quits for today
that's it

I'm through working

blame it on the sky

compelling like a river

blame it on the air

avid and unchanging

thta's it

I'm through working

my fingers are limp

my head is miles away

my eyes are abeam

with dreams

don't ask me why

I'm tired of staring at walls

that's it

I'm through working

fussy walls always quibbling

demanding

irate

pathetic bare walls with

just a calendar and a date

that's it

I'm through working

how slowly the pages turn

it's only mid-June.

I thought I was through for the day

but now the phone is ringing

yessir berightthere

certainly wheneveryoulike.

-- translated by Louise B. Popkin

Baranyi Ferenc: Költői kérdések

"Entre sus corazones y el mio

no habrá diálogo"

(Fayad Jamís)

Lehet-e kenyeres pajtásom az,

aki megkövezetteket rendeletileg kötelez

kenyérrel történő visszadobásra?

Árulhatok-e egy gyékényen azzal,

aki az árvák könnyét

palackozva exportálná?

Cseresznyézhetek-e egy tálból azzal,

aki nekem egy szemet se hagy,

viszont minden magot a szemembe köp?

Parolázhatok-e azzal,

aki úgy nyújtja felém a kezét,

hogy közben fityiszt mutat nekem?

Koccinthatok-e azzal,

aki oláh s szláv bánattól vidul

a szittya dáridókon?

Ilyenekből 

egyre többet látni

hazámban szerteszét.

Szívük s szívem között

nem lehet párbeszéd.

Ellen Bass: Failure

I looked like a woman. I’d begun
to bleed, something I’d wanted with a fervor,
like the fervor with which I burned
to kiss Earl Freeman, to smell his man sweat
and finger the hollow at his breastbone
when we lay in the hot sand in Atlantic City,
the white sky arched over us. I was in such a hurry
to grow up, my mother said. But I was innocent
in the sense of not yet guilty
as I lifted the spoonful of oatmeal
to my father’s lips
the day he came home from the hospital.
My mother had to go back to work—
Hy-Grade Wines and Liquors,
which paid for the brown Formica table and pink
refrigerator, pink dishwasher. We’d moved
from the apartment over the store
into a house with a front door.
I wanted people to ring the bell
and I’d answer it like on TV.
It didn’t seem like it would be too hard
to feed my father. I can do it,
I assured my mother.
I think I may see us there forever, my weak father
in pajamas, me holding
the spoon of thin oatmeal, lifting it
to his lips and the lips not
taking it, not really willing or
unwilling. So the gruel
slid back out again, dribbling
down his badly shaved chin and he
not doing anything to stop it. My father.
I left him there. This was my first
entrance into the land of failure, a country
I would visit so often
it would begin to feel like home.

Nemes Nagy Ágnes: Alkonyat

A kertben tompa fény ül,
a lomb a földre szédül.
A rőt levél alól bronz
leányka válla borzong.
A párák zöldre érnek,
a tócsák most zenélnek.
S a zsongó, sürű zümmnél
mint szédült, pörge tündér,
a lágy zenére ringó:
kereng a kék iringó.

Bényei József: Bizonyíték

Szeretlek. Ennyi nem elég?
Mindennapom a bizonyíték.
Ahogy a sötétből kibomlik,
mindegyik reggel rád hasonlít.
Mit akarsz még? Hazudik, ámít,
akinek ennél több a másik.

Kim Addonizio: Near Heron Lake

During the night, horses passed close
to our parked van. Inside I woke cold
under the sleeping bag, hearing their heavy sway,
the gravel harsh under their hooves as they moved off
down the bank to the river. You slept on,
though maybe in your dream you felt them enter
our life just long enough to cause that slight
stirring, a small spasm in your limbs and then
a sigh so quiet, so close to being nothing
but the next breath, I could believe you never guessed
how those huge animals broke out of the dark and came
toward us. Or how afraid I was before I understood
what they were--only horses, not anything
that would hurt us. The next morning
I watched you at the edge of the river
washing your face, your bare chest beaded with bright water,
and knew how much we needed this,
the day ahead with its calm lake
we would swim in, naked, able to touch again.
You were so beautiful. And I thought
the marriage might never end.

Ágai Ágnes: Tudom

Tudom, mire mit mondanál,

Tudom, adott esetben mit cselekednél.

Meghosszabbítalak magamnak,

szükségem van rád ahhoz,

hogy elviseljem hiányodat.

Simon Réka Zsuzsanna: Mielőtt befordulnék

Mielőtt befordulnék
az utcasarkon,
becsukom a szemem,

és elképzelem,

ahogy újra rám köszönsz.

Olyankor sokáig nézem a szemedben,

ahogy árnyakat bont benned

az öröm.

Magamhoz ölellek,

és szorosan tartalak,

hogy újra leülepedj bennem.

Lassan szárnyakat növesztünk.

Felgyűrődik körülöttünk az idő,

csendben oldódik a megfoghatatlan.

Együtt keringünk a világ felett,

és soha többé nem nézünk

egymás háta mögé.

Brian Bilston: Salad Days

Those first few days of vegetarian life
were a tough nut to crack.

The carrot and stick approach helped,

but going through Quorn turkey wasn't easy;

there comes a stage, though,

when you have to stop beefing about it,

you figure that it's small potatoes really,

and there are bigger chips to fry.

These days, I'm full of beans.

As quinoa as mustard. Kale and hearty.

I bring home the bagel, not the bacon,

and feed two birds with one scone.

And, if you couldn't care for tofu,

I'll make quincemeat out of you.

Baranyi Ferenc: Tudod-e, mit teszel?

Tudod-e, mit teszel?
Mikor csalóra adod a voksod:
tudod-e, mit teszel?
Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
tudod-e mit teszel?
Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor mosolygod csak, ami sanda:
tudod-e mit teszel?
Mikor süketvak vagy készakarva:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem hallod kételyedet meg
s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
tudod-e mit teszel?
Ha tudod – sírig élj megvetésben.
Ha nem – megbocsát Isten.
De én nem.

(2012)

Karacs Andrea: Hőség

Harmincnyolc fok lehetett, hideg
fröccsre ültünk be, a vár alatti egyik

kis utcában, az egyéniségembe, így

mondtad, meg azt, hogy kezdesz,

ezt a szót használtad, kezdesz

beleszeretni, majd feljebb húztad a

kezemet, és a tenyeremről lefújtad

az izzadságot, a meleg miatt, mondtam

akkor, hogy valamit én is mondjak.

Brian Bilston: Charity Shop Secret Santa

Denise recognised him instantly. there,
in the Age Concern window - Nik Kershaw,
standing next to a battered Yahtzee box

and a selection of Rebus paperbacks.

No humans had raced to buy him.

He must have been there since summer

for his skin had yellowed as if the sun

had gone down on him many times.

How he'd ended up here was a riddle

but wouldn't it be good, Denise thought,

to get him for this year's Secret Santa,

as she knew Mike was a fan,

and what's more, given the £10 budget,

she still had enough left over

for Get Fit with Mr Motivator on VHS.

Mike could do with losing a few pounds.

Sure enough, the diminuitive Ipswich-born

singer-songwriter proved a real hit,

with Mike unable to hide his delight

when he unwrapped him, saying how

he'd go nicely in between his Howard Jones

and the drummer out of Culture Club,

which Craig from Sales had got him last year.

Denise herself got anothre Nodding Jesus.

Judith Viorst: Three in the Morning

At three in the morning I used to be sleeping an untroubled sleep in my bed,
But lately at three in the morning I'm tossing and turning,

Awakened by hypochondria, and gas, and nameless dread,

Whose name I've been learning.

At three in the morning I brood about what my cholesterol count might reveal,

And the pains in my chest start progressing from gentle to racking,

While certain intestinal problems make clear that the onions I ate with my meal

Plan on counterattacking.

At three in the morning I reach for the bottle of pills that I seem to possess

Increasingly larger amounts of as every year passes,

Except that I can't tell the ones for my nerves from the ones for my stomach distress

Till I put on my glasses.

At three in the morning I look toward the future with blankets pulled over my ears,

And all my basic equipment distinctly diminished.

My gums are receding, my blood pressure's high, and I can't begin listing my fears

Or I'll never get finished.

At three in the morning I used to be sleeping but lately I wake and reflect

That my girlhood has gone and I'll now have to manage without it.

They tell me that I'm heading into my prime. From the previews I do not expect

To be crazy about it.

Turi Tímea: A legrövidebb út

Férfiuról szólj nékem, múzsa, ki sokfele bolygott?
Múzsa sem vagy, és nekem nincsen kedvem

folyton a férfiakról beszélni.

A bolyongást ismerem, ezért szívesen hallgatnék történeteket valami másról.

Amikor még nem utaztak szélsebesen a városok között,

amikor a beszélgetés még nem 

                                        nyilvános monológok kihallgatása volt,

amikor a ropogó tűz köré gyűltünk,

akkor két pont között a legrövidebb út a beszéd volt.

És Odüsszeusz, ez a szőrös pacák

mégis eltévedt e két pont között.

Leeanne Quinn: Eating Out

Consumed by a couple who sit in silence,
you interrupt me just to point out how

this particular pair eat without speaking.

She, head downcast, attends to the task

of picking white fish from its springy bone.

He stabs at his food as if puncturing

the air between them. While you,

dissatisfied, almost hurt yourself

looking past me for explanations.

There's something wrong here, you say,

not to me but to the scene unfolding

mutely behind me, as if you should get up

and fix it. As if their not-talking

is something they have forgotten,

something they have left behind,

so you can call after them--

half-embararassed by your heroism--

and disrupt their do-not-disturb

alliance, while I sit appetite-less

reading the menu, like a page-turner.

András László: Zúzás

Álmomban óriási
sziklákat morzsoltam

apró kavicsokká

és arra ébredtem

heverek a parton

kis fehér kavicsok

közt kis fehér kavics.

Brian Bilston: My Writing Poetry Masterclass

Have you always wanted to write poetry
but never quite known where to start?
Then join me on my Writing Poetry masterclass
and learn how to develop your craft.

In just seventy-two ninety-minute lessons,
you will learn the essentials of being a poet,
from standing around awkwardly at parties
to watching clouds as they shift in the sky.

I will teach you how to explore the white space
of the page, and how to explore it again,
before getting up to make another cup of tea
and returning to explore it some more.

We will look at how to use poetry to tackle
some of the big questions – Why am I here?
What does it all mean? What on earth
did I come into this room for in the first place?

Along the way, I will be talking about voice,
rhythm, staring, the white space of the page,
metaphor, cadence, staring, form, creativity,
as well as the page and its white space.


And you will discover how to unharness the power
of your imagination and create striking imagery –
like a poet who creates striking imagery
through the unharnessed power of their imagination.

Finally, we’ll examine the practicalities of being a poet:
how to look fabulous in author photographs;
which paper offers the best white space; and how
best to row about what proper poetry is.

Whether you’re completely new to poetry
or once saw a short film involving Simon Armitage
clambering over a stile while walking in a dale,
this course will have something for you.

Enrol today for just £35 per lesson. Or, to receive
a 20% discount off the subscription price,
why not also sign up for my other masterclass –
How Poetry Can Make You Rich.

Brian Bilston: The Only English Pope

I know this one. It's Adrian the somethingth.
That's a handy piece of knowledge, that is.

Always thought it would come in useful.

For the general knowledge round, obvs,

or the papal picture round, if there is one.

Yeah, real name, Nicholas Breakspear.

You can have that nugget for free.

As a rule, there aren't that many famous Adrians:

Mole, of course. Chiles. Edmondson.

What's that? No, the wall bloke had an H.

Don't know much about the guy beyond that.

I mean, if you were to ask me to expound

on the political advisability of his alliance

with the Byzantine emperor Michael I Komnenos,

I'd look at you askance. Not a clue, mate.

But if it helps, I can tell you the name

of the only Prime Minister to be assassinated.

Spencer Perceval. . What's that?

No, I don't know why. But it's not important -

I doubt there'll be an essay round, mate.

Falcsik Mari: Vándor nyárvégi dala

várj csak ne mozdulj rögzítsd ezt a képet
most még cirókás csiklandós az élet
mint lábad közt a gerjedt napsütés
tested fogékony kéjre bűzre-ízre
míg hasra fekve bámulsz rá a vízre
vidor hullámok szabdalják a fényt
innen megérzed ódorját a napnak:
ázó moszatból hozzád ér a halszag
erős bajszával orrba szúr a gyom
csönded zavarva szól egy fürge fűrész
nyughass mit ugrálsz nemsokára túllész
e rózsaszínkék szagló alkonyon:
ősz lesz hamar bár még e giccs takarja
mind több sötétet hord a felhő alja
ólmos súlyával nem bír már a nyár
más ég gyülekszik: hűvös tiszta vastag
szürkére kopva hátterébe fagynak
strandlabda ember berki kismadár

Szilveszter Andrea: Románc

A megállóban szegődött hozzám,
Mint ahogy a kóborkutyák szoktak,
ha megérzik szatyrodban
a frissen sült kifli illatát.
Szeme tenger, bőre a homok,
Nem bántam, ha elkísér egy darabon.
Gyengéd volt, sokszínű és buja,
de leginkább igaz.
A fagyimba nyalt, óvatosan simogatta le a ruhám,
Elhalmozott színes virágokkal.
Esős napokon nyakamba fúrta az orrát.
Nem hitegetett és nem ígért.
Én pedig a homokba temettem minden kételyem.
Könnyű prédaként dobtam magam karjaiba,
Átölelt, álmaim ringatta.
Egy este, amikor éppen szájon csókolta
a horizontot a nap,
ő megcirogatta arcom,
s még hallottam, ahogy
bőröndjét összehúzza.

Hajnalban hiába kerestem,
A partra rohantam,
mint ki valamiféle magyarázatra vár.

Homokba rajzolt üzenet –
Viszlát, jövőre,

A nyár.

Wendy Cope: The uncertainty of the poet

I am a poet.
I am very fond of bananas.

I am bananas.
I am very fond of a poet.

I am a poet of bananas.
I am very fond.

A fond poet of 'I am, I am'-
Very bananas.

Fond of 'Am I bananas?
Am I?'-a very poet.

Bananas of a poet!
Am I fond? Am I very?

Poet bananas! I am.
I am fond of a 'very.'

I am of very fond bananas.
Am I a poet?

Eleanor Hooker: Delivery

From the fear of being forgotten, deliver me,

That I may have courage, grant me the grace to desire it.

A young woman lies on the trolley,
feet strapped in lithotomy position.

I smile at her. Her eyes are two locked green doors -

she has shut herself out and is standing behind me.

An angel-scavenger lies at her breast, suckles

on our history of silence; we have taught it to do this,

and wehenever we wind it, it spits up catechism.

Drapes are assembled.

Master and Matron decide this woman,

raped into motherhood, shall not know her child.

A boy. He is swaddled and taken away.

And the room is filled with pounding

against two locked green doors.

Later, she stands on tip-toe,

attempts to see

through frosted glass of the nursery.

(For the women who were incarcerated in Irish Magdalene Laundries.)

Kállay Eszter: humor

nincs humora, mondják a pultnál ülő vének,
hajlik egymásra ezerrétegű bőrük, a poharak

kerek nyomait ujjukkal kenik el, jósolnak belőlük,

nincs humorod, pedig milyen fiatal vagy,

mondja a francia törzsvendég, akivel

kedvesnek kell lenni, sokat rendel, azt hittem,

idősebb vagy, legalább huszonnégy, és milyen jól

beszélsz idegen nyelveket. komoly lány vagy,

jelenti ki büszkén, jól ismer, hiszen minden este lát.

megrándul a szám sarka, próbálok visszaemlékezni

egy igeragozásra, ha humorom nincs, legalább legyek 

hibátlan, a kiejtésre is jobban koncentrálok.

engedd el magad, mondják a többiek, mikor

műszak után hajnali háromkor ülünk le inni.

a négyszögletű asztalok és a merev támlájú székek

hegyesszögei pont úgy szorítanak be, hogy nem marad

választásom: jól kell éreznem magam.

idegen nyelveket kell magamon éreznem.

idegen nyelveken is a humort tanulom meg utoljára.

Rudy Francisco: Museum

No one ever asks a museum
if it's doing okay.

So when you choose to spill like this,

bleed like this, cry like this,

your pain becomes an exhibit.

You hang your trauma on the wall,

ask patrons not to touch, but only

half of them respect the signs.

When you choose to be a poet,

you become a place that people walk through

and then leave when they are ready.

Molnár T. Eszter: Délután kutyával

Mennyi idő múlik el,
a konyhakövön állok mezítláb,
lekvárt eszem csavaros üvegből,
nézem az utcát,
nézem az utcát.

Ma se jár erre senki sem,
tűzifát hasogat a szomszéd,
puhán hullanak a tömbök a kőre,
csapja a fejszét,
csapja a fejszét.

Foltos kutya fut a téren,
pórázt vonszol végig a sárban.
Föl kéne már oltanom a lámpát,
fázik a lábam,
fázik a lábam.

Valahová futni kéne,
mint villanó fény, kóbor állat,
pocsolyák egét összetörve,
valahol várnak,
valahol várnak.

Mennyi időt csesztem el,
ragacsos félelem borít be.
Új üveg után nyúlok vakon.
Bent már sötét van,
ez már az este.

Borsi Bálint: Mikró

ha nem barnul banán se nézve be,
és Istennek se föl nem forr a víz,

hát szöszmötölve, véve észre se,

egy év megint hová, mint sorba tíz

hová siettetik, ki végre ráér,

megszokni kezdtem ép, hogy itt levés,

az évek, mint a mikróban, ha tányér,

csak körbe-körbe, aztán pittyenés

Chen Chen: we'll be gone after these brief messages

god stopped by in his magenta rowboat

i said god you have to stop stopping by

if you're never going to tell me the meaning of life

god said life is meaningless

while language often means too much

my grandmother stopped by & said no

the meaning of life is love

the kind that produces children

why don't you have a girlfriend yet

my mother stopped by & said look

he's busy with his studies stop asking

god got back in his turquoise steamship

life is a joyful thing he said

it's probably very good for you

Mary Oliver: How I Go into the Woods

Ordinarily I go to the woods alone,
with not a single friend,
for they are all smilers and talkers
and therefore unsuitable.
I don’t really want to be witnessed talking to the catbirds
or hugging the old black oak tree.
I have my ways of praying,
as you no doubt have yours.
Besides, when I am alone
I can become invisible.
I can sit on the top of a dune
as motionless as an uprise of weeds,
until the foxes run by unconcerned.
I can hear the almost unhearable sound of the roses singing.
If you have ever gone to the woods with me,
I must love you very much.

Dsida Jenő: Tündérmenet

A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
- szemükben harmat, áhitat -
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.

Bertold Brecht: Questions from a Worker who Reads

Who built Thebes of the 7 gates?
In the books you will read the names of kings.
Did the kings haul up the lumps of rock?

And Babylon, many times demolished,
Who raised it up so many times?

In what houses of gold glittering Lima did its builders live?
Where, the evening that the Great Wall of China was finished, did the masons go?

Great Rome is full of triumphal arches.
Who erected them?

Over whom did the Caesars triumph?
Had Byzantium, much praised in song, only palaces for its inhabitants?

Even in fabled Atlantis, the night that the ocean engulfed it,
The drowning still cried out for their slaves.

The young Alexander conquered India.
Was he alone?

Caesar defeated the Gauls.
Did he not even have a cook with him?

Philip of Spain wept when his armada went down.
Was he the only one to weep?

Frederick the 2nd won the 7 Years War.
Who else won it?

Every page a victory.
Who cooked the feast for the victors?

Every 10 years a great man.
Who paid the bill?

So many reports.
So many questions.

Bánfi Veronika: Végül

Végül mind a csendes mellékutcába kerülünk,
augusztusban, naplementekor.
Valahol a pácolt húst grillezik,
valahol pattan a tűz,
pattan a sörösdoboz, amit az Isten bont fel,
míg a kopott kerti székben ülve ránk nevet.
Benn, szúrós pléden fekve megbocsát,
aki válasz nélkül utazott el.
És a sarokban ott van minden beázott cipő,
elhagyott irat és végzetes hiba.
A távolban mozdulatlan, zöld hegyek,
mögöttük a folyvást szőtt és megbontott kockás takaró-táj.

Alattunk a föld,
lábunk lendül az ég felé.
Nyikordul a lánc.

Charles Bukowski: Megszabadulni a vekkertől

apám mindig azt mondta: „ki korán kel, s
korán is lefekszik, aranyat lel, bölcs lesz,
nem betegszik.”

lámpaoltás volt este nyolckor nálunk
és már hajnalban felébredtünk a
kávé, a frissen sült szalonna és a rántotta
illatára.

apámnak ez volt a rutinja
egész életében, mégis fiatalon halt meg, csórón,
és szerintem nem is valami
bölcsen.

épp ezért a tanácsát se fogadtam meg, ezért
lett az én utam a későn fekvés és a későn
kelés.

nos, nem állítom, hogy meghódítottam
a világot, de megúsztam
számtalan reggeli dugót, elkerültem néhány
átlagos hibát,
és találkoztam néhány különös, varázslatos
emberrel,

egyikük
én magam
voltam – akit az apám
soha
nem ismert.

--Fordította: Csősz Gergő

Brian Bilston: She’d Dance

She’d dance like no one was watching
although she liked to think he was.
The kitchen was her grand ballroom;
her partner was a mop.

She’d foxtrot among the pots and pans,
she’d paso doble to the sink,
and as she swept across the floor,
her mind danced, too. She’d think

of how he’d held her in his arms
at the Locarno and the Ritz -
whirling, waltzing, a world apart -
in the years before the kids,

and longer still before the shadow
the doctor spotted on his lungs.
How dazzlingly they had danced!
How dizzyingly she had spun!

Her neighbours saw her sometimes,
shuffling bent-backed to the shops.
But at home, she’d dance like no one was watching
although she liked to think he was.

Raymond Carver: My Crow

A crow flew into the tree outside my window.
It was not Ted Hughes’s crow, or Galway’s crow.
Or Frost’s, Pasternak’s, or Lorca’s crow.
Or one of Homer’s crows, stuffed with gore,
after the battle. This was just a crow.
That never fit in anywhere in its life,
or did anything worth mentioning.
It sat there on the branch for a few minutes.
Then picked up and flew beautifully
out of my life.

Szilveszter Andrea: Megszökött dolgaink

Először az álmaink tűntek el.
A sztaniol közé bújva szöktek meg a szelektívvel.
Tudniillik, a sztaniol újra hasznosítható.
Ábrándjaink
a mosogatóvíz által távoztak
a lefolyón keresztül.
Talán éppen azok okozták a dugulást,
így aztán rápumpáltunk kicsit.
Vágyaink
a bevásárlólista sarkán gubbasztottak,
s váltak galacsinná kényszervásárlásunk után.
Hitünk
a befőttesüvegbe záródott.
Talán tavasszal szabadul,
ha precízen követtük a receptet,
s nem éppen az húz penész réteget.
Életkedvünket
befizettük a villanyszámlával.
Könnyedségünk
gondosan bőröndünkbe zárva,
a gardrób mélyén vár.
A szépség, az
nem tűnt el,
csak éppen a köd fölé emelkedett,
s színpompás lombhullatóként
tündököl a kéklő ég alatt.
Nem tudja, hogy nem mindig nyer az,
ki felül kerekedik.

Kaitlyn Spees: Jogging after the vatican resolves the dubium “does the church have the power to give the blessing to unions of persons of the same sex?”

The paths I love, my Lord, are narrow and switch-backed
and I’m puffing my way up them parsing
my disappointment—
Today the Vatican confirmed that the Church cannot
“bless the unions of persons of the same sex”
because they say that “blessing” treads
too close to “sacrament” for comfort, and moreover
sex divorced from procreation
is apparently still a sin.
Rattlesnakes drowse on the trails I love, Lord,
and I knew I wasn’t suicidal anymore
when I accidentally stepped
between a knotted pair napping in the dust.
The diamond band of their backs pressed
my brainstem even before I parsed them
into snake, into threat, but—here’s the miracle—
once I understood I still gasped “ohshit” and pounded away.
The seatbelts and bike helmets came back later.
Lord, I thought the rattlesnakes were going to be
metaphors. I thought that next I’d bring up
my mild familial allergy to apples just in case
the imagery wasn’t blatant enough already.
But, Lord, I loved the woman who ran
these trails with me. I didn’t know I loved her.
It ended badly. And the way that I love, Lord,
is narrow and branching and switch-backed and, Lord, I love you.
Lord, I will not let you go. Bless me. Let me bless you.

Győrffy Ákos: Havazás Amiens-ben

Tegnap reggel óta havazik. A város körvonalai
alig látszanak a sűrű hófüggönyön át. Lovam mozgásán
érzem, hogy fárad, minden lépésnél remeg alattam a teste.
Csak akkor vettem észre azt az embert, amikor elhaladtam
mellette. Addig azt hittem, egy kupac föld az út mellett,
amit belepett a hó. Megmozdult.

Gyerekkoromban láttam utoljára ilyen havat,
Pannóniában. Apám a hátán vitt haza, különben elsüllyedtem
volna a hóban. Már csak ruhájának faggyúszagára emlékszem, és a válla
fölött a messzi dombsorok szürke vonalára.

Az ember megmozdult, kinyújtotta a kezét.
Fagytól szederszínű bőrén csorgott a megolvadt hó.
Megpróbált szólni hozzám, de csak nyöszörögni tudott,
keze megdermedt a mozdulatban. Mint egy csupasz faág,
ahogy kimeredt a hóból a karja. Leugrottam a lóról,
köpenyemet ráterítettem, és dörzsölni kezdtem dermedt
testét a köpenyen át. Rám nézett, szólni akkor sem tudott,
láttam a szemében az arcomat, az arcomat és a hólepte
vidéket körülöttünk. Fiatal férfi volt, olyan sovány, hogy a
köpeny alatt szinte elveszett a teste. Magam elé ültettem
a lóra, úgy haladtunk át a városkapun.

A centurio utánam szólt, hogy miért nem hagytam inkább odakint,
a falon túl, mindenkinek jobb, ha az ilyen nyomorult koldusok
elpusztulnak télen, mint a legyengült
őzek, már így is sok van belőlük. Ha tudnád, mit beszélsz,
belepusztulnál a szégyenbe, mondtam neki, s ahogy
továbblovagoltam, hallottam még harsány röhögésüket.

Amikor aznap éjszaka, a legénységi szálláson álmomban
megjelent az Úr, megismertem rajta a köpenyem, amelyet
ráborítottam arra az emberre, aki ott feküdt a hóban, nem
messze a városkaputól. Nem láttam tisztán az arcát, olyan
erős fényt árasztott, de tudtam, hogy Ő az. Beszélt hozzám. A
köpenyed nekem adtad, a köpenyedet rám terítetted. A fény az én
ruhám, öltözz fel az én ruhámba, terítsd magadra palástomat,
melyre Atyám nevét hímezték az angyalok. Reggelre elállt a
havazás, méteres hó borította a város utcáit.

Álltam a hideg, téli napsütésben az ablaknál.
Olyan ürességet éreztem, mintha nem lenne testem.
Mintha nem is én nézném a halványkék eget a
sikátorok fölött, mintha csak tekintet lennék, test
nélkül, de mintha ez a tekintet sem az enyém lenne.
Mintha eltűntem volna magamból. Mint ez az üres
mosdókancsó mellettem, az asztalon, ahogy üvegfalán
ragyog a fény. És mintha valaki idegen hangját hallanám,
úgy hallottam saját szavaimat, ahogy az ablakpárkányra
dőlve suttogom: Nem az enyém volt, amit adtam, Uram.
Nem vagyok a magamé.

Az a koldus vagyok, senkié, a falakon kívül, kitaszítva,
mint te voltál közöttünk. Nem vagyok sehol, csak arcod
fényében. Nem mozdulok el a fényből, Uram. Ruhádba
öltözöm, fényes palástodba öltözve kelek át a végtelen
havazáson, ami az evilág.

Halmosi Sándor: Mert lennie kell

Mert lennie kell annak az átjárónak.
Esténként, amikor a csendes többség
is elhallgat, átszűrődnek azok a semmihez
sem hasonlítható hangok. Harangok
közötti pókhálócsend. Ilyenkor annyira
fáj, hogy bántjuk egymást. Ilyenkor
sejtem, hogy angyalok vagyunk.

Stephen Dunn: Tenderness

Back then when so much was clear
and I hadn't learned
young men learn from women

what it feels like to feel just right,
I was twenty-three,
she thirty-four, two children, a husband

in prison for breaking someone's head.
Yelled at, slapped
around, all she knew of tenderness

was how much she wanted it, and all
I knew
were back seats and a night or two

in a sleeping bag in the furtive dark.
We worked
in the same office, banter and loneliness

leading to the shared secret
that to help
National Biscuit sell biscuits

was wildly comic, which led to my body
existing with hers
like rain that's found its way underground

to water it naturally joins.
I can't remember
ever saying the exact word, tenderness,

though she did. It's a word I see now
you must be older to use,
you must have experienced the absence of it

often enough to know what silk and deep balm
it is
when at last it comes. I think it was terror

at first that drove me to touch her
so softly,
then selfishness, the clear benefit

of doing something that would come back
to me twofold,
and finally, sometime later, it became

reflexive and motiveless in the high
ignorance of love.
Oh abstractions are just abstract

until they have an ache in them. I met
a woman never touched
gently, and when it ended between us

I had new hands and new sorrow,
everything it meant
to be a man changed, unheroic, floating.

Linda Pastan: Vertical

Perhaps the purpose
of leaves is to conceal
the verticality
of trees
which we notice
in December
as if for the first time:
row after row
of dark forms
yearning upwards.
And since we will be
horizontal ourselves
for so long,
let us now honor
the gods
of the vertical:
stalks of wheat
which to the ant
must seem as high
as these trees do to us,
silos and
telephone poles,
stalagmites
and skyscrapers.
But most of all
these winter oaks,
these soft-fleshed poplars,
this birch
whose bark is like
roughened skin
against which I lean
my chilled head,
not ready
to lie down.

Véssey Miklós: Lerakódik

Időnk nagy részét azzal töltjük,
hogy szinten tartjuk a környezetünket,
ha pár napig elfelejtünk szellőztetni reggel,
akkor a plafon sarkában megjelenik a penész,
ha elfelejtjük időben levinni a szemetet,
akkor nyomban eláraszt minket a mocsok,
ha nem szedjük ki a lefolyóból a hajszálakat,
akkor egy hónap alatt teljesen eldugul,
ráadásul minden megoldás csak időszakos,
mert nem lehet végleg kitakarítani
vagy elmosogatni örökre,
az apokalipszist nem tudjuk megállítani,
de ha odaállunk a kerítéshez,
és mindig csak azt az egy zombit lőjük le,
amelyik a szűk résen bejut,
akkor a túlerő ellenére évtizedekig is élhetünk,
csakhogy a káosz belülről is támad,
mert ha nem érek hozzád elég gyakran,
akkor lerakódik az izmaimban valami,
amitől egyre nehezebben mozdulok feléd,
vagy ha egy ideig nem beszélgetünk,
szép lassan behálózzák szájunkat a neheztelés
alattomos pókjai, olvastam valahol,
hogy a penészgombáktól sem lehet megszabadulni,
minden lakásban ott várakoznak a levegőben,
egyedül a páratartalomtól függ,
hogy megtapadnak-e a falon.

Naomi Shihab Nye: Sifter

When our English teacher gave
our first writing assignment of the year,
become a kitchen implement
in 2 descriptive paragraphs, I did not think
butcher knife or frying pan,
I thought immediately
of soft flour showering through the little holes
of the sifter and the sifter's pleasing circular
swishing sound, and wrote it down.
Rhoda became a teaspoon,
Roberto a funnel,
Jim a muffin tin
and Forrest a soup pot.
We read our paragraphs out loud.
Abby was a blender. Everyone laughed
and acted giddy but the more we thought about it,
we were all everything in the whole kitchen,
drawers and drainers,
singing teapot and and grapefruit spoon
with serrated edges, we were all the
empty cup, the tray.
This, said our teacher, is the beauty of metaphor.
It opens doors.
What I could not know then was how being a sifter
would help me all year long.
When bad days came
I would close my eyes and feel them passing
through the tiny holes.
When good days came
I would try to contain them gently
the way flour remains
in the sifter until you turn the handle.
Time, time. I was a sweet sifter in time
and no one ever knew.

Halmai Tamás: A legkisebb szegényangyal

Ment a legkisebb szegényangyal,
és vele ment az út,
és útitársa lett a hajnal,
a torony és a kút,

a sivatag, a kert, a tenger,
az erdő és a rét,
vitte az éneklő terekkel
hallgatag életét,

ment a legkisebb szegényangyal,
hogy királyfi legyen,
vagy királylány, vagy mese habbal,
masni a szíveden.

Csukás István: Visszatért húsz kiló

Visszatért húsz kiló Csukás István,
szuszogva töltjük ki a nadrágot.
Mivel is köszöntsem, a cukrot nem szeretjük,
férfinak meg nem szoktak adni virágot.

Sört emelek hát, most már úgyis mindegy,
faggatom fölénnyel, mivel ő a kisebb:
hol jártál testem szabad, csavargó része,
milyen ördögöt féltél és milyen istent?

Milyen angyal dajkált és milyen álmot
sugdosott a vakon elenyésző sejtek
csillagporként szállongó tömegébe, s üres
zsebébe milyen világűrnyi Hiány rejtett?

Mert semmi sem történik véletlen,
kicsi s nagy ugyanaz távcsőnek két vége –
mindegy, hogy melyik felén leskelődünk,
belelátunk szorongva Isten kiürült szemébe.

Ilyen volt születésem? S ilyen lesz, mondd,
ilyen egyszerű s könnyű majd a halálom?
Nem vissza-visszatérő részletekben, egyszerre
tűnünk el, s ásít még egy utolsót a hiányom.

David Hernandez: Dear Proofreader

You’re right. I meant “midst,” not “mist.”
I don’t know what I was stinking,
I mean thinking, soap speaks intimately
to my skin every day. Most days.
Depending if darkness has risen
to my skull like smoke up a chimney floe.
Flue. Then no stepping nude
into the shower, no mist turning
the bathroom mirror into frosted glass
where my face would float
coldly in the oval. Picture a caveman
encased in ice. Good. I like how
your mind works, how your eyes
inside your mind works, and your actual eyes
reading this, their icy precision, nothing
slips by them. Even now I can feel you
hovering silently above these lines,
hawkish, Godlike, each period
a lone figure kneeling in the snow.
That’s too solemn. I would like to send
search parties and rescue choppers
to every period ever printed.
I would like to apologize to my wife
for not showering on Monday and Tuesday.
I was stinking. I was simultaneously
numb and needled with anxiety,
in the midst of a depressive episode.
Although “mist” would work too,
metaphorically speaking, in the mist of,
in the fog of, this gray haze that followed me
relentlessly from room to room
until every red bell inside my head
was wrong. Rung.

Althea Davis: Kinder Than Man

And God
please let the deer
on the highway
get some kind of heaven.
Something with tall soft grass
and sweet reunion.
Let the moths in porch lights
go someplace
with a thousand suns,
that taste like sugar
and get swallowed whole.
May the mice
in oil and glue
have forever dry, warm fur
and full bellies.
If I am killed
for simply living,
let death be kinder
than man.

Csukás István: Hová tűnt húsz kiló

Hová tűnt húsz kiló Csukás István,
egy éve még megvolt, fénykép van róla,
ennyin már érdemes eltöprengeni, hús
a húsomból: mennyországba vagy pokolba?

Mert az is egy nagy kérdés, a legnagyobb:
vajon ment vele arányosan ugyanannyi lélek?
És honnan hiányzik, ha hiányzik,
hogyan mérjem meg, hol van az a mérleg?

És ami eltűnt, hús és lélek, ugyan
a jobbik részem volt vagy a rosszabbik,
fölösleges volt és azért tűnt el, netán
aki itt maradt, én vagyok fölösleges itt?

Én voltam az a húsz kiló is, hiszen
amit megettem, magammá változtattam át!
De most mi történt, ami tőlem elvette,
az micsoda és mivé hizlalja magát?

A semmi dagad és felcsinált hasában
ott kucorog ez a bizonyos húsz kiló,
várva, hogy végleg megszűnjön, e fordított
születésre e felnőttből készült embrió?

Így múlok el, részletekben, kilónként?
S míg élek, beszélhetek-e múlt időben
magamról? Abbahagyom, még belezavarodom,
mert amúgy maradt ám belőlem bőven!

Gregory Orr: Available Now: Archaic Torsos of Both Sexes

Though I'm modest as most,
I couldn't help noticing
certain parts of the statues
have been polished
to a high sheen
by passing hands
as the centuries passed.
If it's a form of worship
it's not much odder
or more perverse
than the saint's stone toe
kissed to a stub by fervent lips.

And even though Plato
suspected art almost as much
as he suspected the body's curves,
he did assert Desire
could lead to the True
and Beautiful.
Therefore
I choose to believe that mortals
pausing here to cup a marble
breast or buttock
were doing their best
to grasp the Ideal—
and their foolish gestures
made it shine more brightly.

Enesey Diána: Mások lakta részeid

Hazatérni, az nehéz,
levetni a nap szennyesét,

önmagad után kotorászni -

fiókok mélyén, könyvek

között. Majd a zuhany alatt

úgyis kiázik minden,

ami benned nem maradhat.

Mintha napközben hozzád tapadnának

mások, illatok, hajszálak,

idegen ujjak rajtad felejtett

nyomai, a rád száradt érintések.

Mintha sokan laknának rajtad,

olykor fészket is építenek

múlhatatlan szavaikkal benned.

Ha szó vagy tekintet akad beléd,

az kitörölhetetlen, lemoshatatlan,

nem fakul, mint egy folt,

folytonos jelenedbe költözik a múlt.

Hiába érsz haza utána százszor,

végleg megtapadt lelkeden,

mint az a szőke hajszál egy fekete kabáton.

Kányádi Sándor: Álmodó

Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.

Utat álmodtam, kész az út;
fürkészem: milyen messze fut?

Fényről álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,

ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.

Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,

van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.

Mi kell még – kérdik -, nem elég?
Örülök persze – szólanék,

de csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.

Brian McGackin: This Is Just To Say

I have finished
the beer
which was in
the icebox

and which
you were probably
saving
for Friday

Forgive me
this girl came over
so sweet
so hot

Władysław Szlengel: Die kleine Bahnstation Treblinka

Die Strecke Tłuszcz - Warsawa
fährt man von Warschau-Ost

immer den Schienen nach

und immer gradeaus.

Manchmal beträgt die Fahrtzeit

fünf Stunden fünfundvierzig,

doch manchmal zieht die Reise

sich bis ans Lebensende.

Die Bahnstation ist winzig,

man sieht drei Tannen stehen

und eine schlichte Aufschrift

Hier Bahnstation Treblinka.

Hier gibt es keinen Imbiss,

nichts Süßes, Mandarinen,

kein Buch und keine Zeitung,

nichts gibt es - nur Treblinka.

Nicht mal ein Kassenhäuschen,

auch keinen Kofferträger,

selbst für Millionen kriegst du

hier keine Rückfahrkarte.

Hier wartet keiner, schwenkt

kein Mensch sein Taschentuch,

nur schiere Stille tränkt

die Luft mit ödem Gruß.

Und der Signalmast schweigt,

die Tannen stehn und schweigen,

es schweigt die schwarze Aufschrift

Bahnstation Treblinka.

Nur hängt von früher noch

(mit Sicherheit Reklame)

ein rostig altes Schild

                            Kocht mit Gas

Novák Éva: Meta

A hozzánk tartozó(?) férfiak,
akik néha mögöttünk járnak,
mert előreengednek udvariasan,
nem számolnak egy apró tényezővel,
ha szembe jövő nőkre bámulnak
némiképp cinkosan, sejtetve, hogy
az idegen nő tetszik nekik, de
előttük halad a másik,
aki persze ebből mit sem láthat,
aki csak lépked itt akadálynak,
de sajnos most ki nem kerülhető,
pedig mi minden történhetne, ha
nem választanának el,
nem takarnának el hátak,
írják a szembe jövő nők arcára
tekintetükkel, számunkra félreértés nélkül
leolvashatóan, pontosan,
meg sem torpanunk már, nehogy
megbotoljon a hozzánk tartozó(?) férfi,
lépkedünk tovább,
egyforma hosszúságú léptekkel, szabályosan.

Falcsik Mari: Nem te vagy

Csak úgy lehetsz magad:
a rád rakódott családi sarat
vállald és meghaladd:
Hisz mint egy ház, egy földdarab:
a tiéd - de nem te vagy.

Kemény István: Úti dal

A vadludak is mást terveztek őszre
Összeálltak mégis, és utaznak
Nem akartam hallgatózni rájuk
Nem akartam semmit, ami már volt
Ahol voltam, ott már csomagolnak
Ahol leszek, nem vár oda senki
Ahol vagyok, a köd visszagágog
El akarlak hagyni mindörökre.

Novák Éva: Tükörben

Önfelismerésre képes
az összes emberszabású majom,
a delfin, a szürkepapagáj,
az elefánt, a szarka.
Én /ÉN/ mikor ismerek végre
a tükörben magamra?

Brian Bilston: Advert Calendar

There are times when I despair
at how the Christmas season

has become so commercialised.

Only this morning, while drying

my Days Like These mug (£12.99 -
available through my Etsy shop)

with my new festive tea towel

(featuring my poem about failing to water

my Christmas tree - p.48),

it made me sad to think about how

we seem to have lost the true meaning

of Christmas, whatever it is.

And that topic was very much

the inspiration behind my new series

of stunning decorative wall plates

(20% discount for orders before 24/12)

containing short poems about love,

kindness, and thinking of others.

On the subject of which, if you have

an elderly relative or younger sibling,

some kind of friend or intelligent pet,

or maybe you just want to brighten

the existence of a random stranger

you chance upon in the street,

it may interest you to know

I have a range of edible cake toppers,

depicting my face in a series

of contemplative expressions, 

which can be placed  on your bakes

for that added 'wow' factor,

and available now for just £7.99,

or free with the purchase

of a signed copy of this poem.

Judith Viorst: Open House

Everyone is coming to our party.
Everyone, that is, except the Stones,
Who stopped being the Stones when she tarted saying that
    the trouble with America was the CIA and the FBI and

    the exploitation of lettuce growers and Indians, and

He started saying the trouble was not enough tennis courts, but

Everyone else is coming to our party,

Everyone, that is, except the Hoyts,

Who stopped being the Hoyts when they started saying that

    just because a husband and wife are sexually unfaithful

    doesn't mean that they're being unfaithful emotionally, but

Everyone else is coming to our party,

Everyone, that is, except the Kings,

Who stopped being the Kings when she decided that

    every time she told him soemthing sensitive and deep

    he didn't get it, and

He decided that every time he told her something funny

    she didn't get it, but

Everyone else is coming to our party,

Everyone, that is, except the Youngs,

Who stopped being the Youngs when she started law school,

And he started saying the house is never clean,

And she started saying why don't you clean it yourself,

And he started saying that women should clean and

    men should go to law school, but

Everyone else is coming to our party,

Everyone, that is, except the Clarks,

Who stopped being the Clarks when she decided to seek inner peace

    through wheat germ and meditation, and

He decided to seek inner peace through Gay Lib, but

Everyone else is coming to our party,

Everyone, that is, except the Greens,

Who stopped being the Greens when they sold their house and

    moved to the country to rediscover each other, and re-

    discovered they didn't agree about garlic. Or Woody Allen.

    Or Scrabble, her father, cloth napkins, or psychoanalysis.

    Or when is the music so loud that it's giving you headaches.

    Or when is a room so ice-cold that your fingers get numb, but

Everyone else is coming to our party.

I hope we'll be there.

Simon István: Modern családi kör

Négyen vannak: férj, feleség
és két gyerek, a két kicsi.

Reggel ötkor kész az ebéd.

Az apa magával viszi.

Az asszony hétre megy (Közért-

alkalmazott), gyerekeit

fölpakolja - egy bölcsődét

keres meg és egy napközit.

Kifárasztja a villamos,

elég gond a család, gyerek.

Hányszor késő éjszaka mos.

Mégis megy - kell a kereset.

És dolgoznak; jár a fűrész,

a férje bútorasztalos,

ő pénztáros; ragyog a pénz

kezében, s összead, szoroz.

Olykor, ha kevés a vevő,

gondolatban szépet mível:

eljátszik homokkeverő,

totyogó gyerekeivel.

Férje, míg tűnődve megáll

s elszív egy görbe kosutot,

egyszerre észreveszi, már

a városon végigfutott,

zöld-tetejű, zord homlokú

paloták, bankházak fölött.

S így, amíg csahol a gyalu,

kasszába hulló pénz csörög:

valahol - vajh, ki tudja, hol,

ki sejti, meddig és mitől? -

nagy ívben, láthatatlanul

húzódik a családi kör.

Judith Viorst: Leonard the Liberated Husband

Leonard the liberated husband,
Who was first on his block

With revolution,

Universal love,

Astrology,

Ecology,

And euthanasia,

Is finished with macho

And girlie magazines

And is currently

Washing dishes,

Waxing floors,

Relating to women as

Genuine human beings,

Deploring rape

And other oppressive conditions

And insisting that his wife pursue

Personhood,

Ph.D's,

Sexual bliss,

Greater respect from truck drivers,

And highly paid executive positions.

Whether she wants to,

Or not.

William Shakespeare / Papolczy Péter: 3. szonett

Nézd a tükröt, szerénykedni nem cél,
Az arcod tesz túl csak a hajadon,
Megérett az idő, hogy utódot nemzzél,

Legyen eggyel kevesebb hajadon.

Nincs az a nő, ki annyira dögös,

Hogy nemet mondjon DNS-edre.

Mi van fontosabb, mint az örökös?

Az önszeretet? Semmi esetre.

Anyád tükre vagy; látva arcodat

Tudja, ő sem volt mindig vén mamut.

Így őrzi fiad ifjúságodat,

Mikor mamunak mondod a hamut.

    A szinglilét ha jobban tetszik néked,

    Profilképed őrzi csak emléked.

--Papolczy Péter átiratában

Mesterházi Mónika: A 2016-os év

Ahogy két feladat közt, de mégis
fák és madarak társaságában leültem,

kicsit beleolvadtam már erkélyestül a tájba,

és megállt egy autó bőgő motorral odalent,

és a srác hosszan pakolt ki-be szerszámokat,

végül egy minigázpalackkal visszaült,

és az öngyújtójával ellenőrizte, ég-e -

már a szerszámosládák ki-be rendezésekor

megéreztem a hátamban és az arcom

beálló ráncain, ahogy a nagyanyám ülne itt.

Nem akarom még látni, amit percek óta nézek,

nem akarom tudni, amit tudok, remélem,

hogy nem robbanunk fel még, megiszom

ezt a kávét, és a munkámhoz visszaülhetek.

Judith Viorst: The Pleasures of an Ordinary Life

I've had my share of necessary losses,
Of dreams I know no longer can come true.
I'm done now with the whys and the becauses.
It's time to make things good, not just make do.
It's time to stop complaining and pursue
The pleasures of an ordinary life.

I used to rail against my compromises.
I yearned for the wild music, the swift race.
But happiness arrived in new disguises:
Sun lighting a child's hair. A friend's embrace.
Slow dancing in a safe and quiet place.
The pleasures of an ordinary life.

I'll have no trumpets, triumphs, trails of glory.
It seems the woman I've turned out to be
Is not the heroine of some grand story.
But I have learned to find the poetry
In what my hands can touch, my eyes can see.
The pleasures of an ordinary life.

Young fantasies of magic and of mystery
Are over. But they really can't compete
With all we've built together: A long history.
Connections that help render us complete.
Ties that hold and heal us. And the sweet,
Sweet pleasures of an ordinary life.

Judith Viorst: When Asked If I Thought That I'd Finally Got It Together

I had it together on Sunday.
By Monday at noon it had cracked.

On Tuesday debris

Was descending on me.

And by Wednesday no part was intact.

On Thursday I picked up some pieces.

On Friday I picked up the rest.

By Saturday, late,

It was almost set straight.

And on Sunday the world was impressed

With how well I had got it together.

But spare me the cheers and applause,

For as the world turns

Every sixty-plus learns

That among life's immutable laws

Is one that we're bound to be bound to

Right through to the end of our days:

That although we may get it together,

Together is not how it stays.

Peer Krisztián: Vigyázok rád

Érzelmileg megérint egy kő.
Különleges, de melyik kő nem az.

A kezembe fogom, hazáig sétálunk.

Érzem a tenyered melegét.

Izzad, cserélünk.

Eddig még, amit hazahoztam,

ahogy mindenki más,

a Dunába mártottam a köveket,

hogy megélénküljenek színeik.

De ezt nem fogom.

Judith Viorst: A Wedding Sonnet for the Next Generation

He might compare you to a summer's day,
Declaring you're far fairer in his eyes.

She might, with depth and breadth and many sighs,

Count all the ways she loves you, way by way.

He might say when you're old and full of sleep,

He'll cherish still the Pilgrim soul in you.

She might--oh, there are poems so fine, so true,

To help you speak of love and wows to keep.

Words help. And you are writing your own poem.

It doesn't always scan or always rhyme.

It mingles images of the sublime

With plainer words: Respect. Trust. Comfort. Home.

How very rich is love's vocabulary

When friends, dear friends, best friends decide to marry.

Turi Tímea: Bevezetés az imádkozásba [Mikor csordultig volt a szívem...]

Mikor csordultig volt a szívem, írni kezdtem:
és láttam, hogy ez jó.

De másnap visszaolvastam:

és rájöttem, hogy rémes.

Amit az egyik nap igaznak hiszel,

a másik nap hamisnak tűnhet.

Minden ott kezdődik, hogy elválasztjuk

az őszinteséget és a hazugságot.

De a kettő közötti határvonal

egy vibráló lézervonás csak,

amire rá-ráugorhat a macska,

de nem kapja el soha.

Szerhij Zsadan: Harminckét nap alkohol nélkül

A jó nap
rosszhír-mentes nap.

Néha milyen jól tudnak alakulni a dolgok -

se hírek, 

se irodalom.

Háromezer lépés a boltig,

a mélyhűtött csirkék,

mint a döglött bolygók,

édesen fénylenek a halálban.

Csak az ásványvíz 

kell,

nekem csak

ásványvíz kell,

a menedzserek mint

fagyott csirkék

kotlanak

az alkonyatban

a haszon

tojásain.

Háromezer lépés hazáig.

Csak kapaszkodni kell

az ásványvizes

üvegbe,

és számolni:

harminckét nap alkohol nélkül,

harminchárom nap alkohol nélkül,

harmincnégy nap alkohol nélkül.

Mindkét vállamon madár ül,

a bal oldali azt ismétli:

harminckét nap alkohol nélkül,

harminchárom nap alkohol nélkül,

harmincnégy nap alkohol nélkül.

De közbeszól a jobb oldali:

csak huszonnyolc nap, és szétesel,

csak huszonhét nap, és szétesel,

csak huszonhat nap, és szétesel.

És a bal oldali Krisztus vérét

issza ezüstcsészéből.

És a jobb oldali, az a prosztóbb,

valami szart,

valami mentes kólát.

Ráadásul mindkettő

az én kontómra 

iszik.

-- fordította Vonnák Diána

Billy Collins: Three for a Quarter

Just as you can tell the age of a tree
by the rings within it,

you can tell the vintage

of a country song

by the coin required

to play a tune on the jukebox.

Maya Angelou: Come. And Be My Baby

The highway is full of big cars
going nowhere fast
And folks is smoking anything that'll burn
Some people wrap theri lives around a cocktail glass
And you sit wondering
where you're going to turn.
I got it.
Come. And be my baby.

Some prophets say the world is gonna end tomorrow

But others say we've got a week or two

The paper is full of every kind of blooming horror

And you sit wondering

what you're gonna do.

I got it.

Come. And be my baby.

Kántor Péter: Az üres parkban

Nézem az üres padokat egymás mellett a parkban.
Mind olyan egyformák. Melyik volt a miénk?

Amelyik épp üres volt, és amelyikre árnyat vetett egy fa lombja.

A padok mögött felnézek a csupasz, csonkolt karokra.

Bejöttem ide a parkba ebben a félig tél-félig tavaszban.

Hűvös van, és nincs is mit mondanom. Sietek tovább.

Pedig most választhatnánk padot, ha volnál.

Hirtelen minden olyan régen volt már.

Rudy Francisco: Mess

On the day you couldn't hold yourself together anymore,
you called for me, voice carcking like two sets of knuckles
before an altercation.

I found you, looking like a damaged wine glass.
I hugged your shatter. I cut all of my fingers
trying to jigsaw puzzle you back together.

When it was over,

you looked at the stains on the carpet

and blamed me for making a mess.

Szerényi Szabolcs: Minden eldőlt

Elsőnek elhagytalak,
ezzel eldőlt minden,
de jött vele a többi.

Következett a lakás.
A kiskörúti, első közös.
Lefotóztam utoljára
ablakából a múzeumot,
majd elköltöztem.

A bicikli.
Egy lánynál éjszakázva
hagytam az Astorián,
reggel már csak egy
csonka lakat fogadott.

(Természetes, mégis
különös érzés,
ahogy az élet kevés,
valamelyest állandó darabja
lassan szanaszét hullik.)

Te, a lakás, a bicikli.
A korsón volt a sor.
Már egy másik lánnyal éltem,
amikor szilánkjaira tört.
Forró tea után engedtem
bele jéghideg csapvizet:
hajszálrepedések ezrei
rohantak át rajta,
s lassan a lefolyóba
morzsolta a vízsugár.

A málló szilánkokat
nézve arra gondoltam,
nem sokkal könnyebb ez,
mint veled maradni lett volna.

Fodor Balázs: Parittya

A szavak, mint a csillagok,
a homlokzaton átfénylenek.
Némelyikük rég halott,

mégis, barlangrajzot csipkéznek
az égre, ha megfelelően
fordítod a szextánst.

Csak nézőpont kérdése,
hogy félreértsük egymást,
és a tömegvonzás

kérlelhetetlenül maga felé
rántson, vagy megkerülve hajítson
keresztül perspektívákon.

Alberto Rios: Teodoro Luna's Two Kisses

Mr. Teodoro Luna in his later years had taken to kissing
His wife
Not so much with his lips as with his brows.
This is not to say he put his forehead
Against her mouth--
Rather, he would lift his eyebrows, once, quickly:
Not so vigorously he might be confused with the villain
Famous in the theaters, but not so little as to be thought
A slight movement, one of accident. This way
He kissed her
Often and quietly, across tables and through doorways,
Sometimes in photographs, and so through the years themselves.
This was his passion, that only she might see. The chance
He might feel some movement on her lips
Toward laughter.

Alberto Rios: Refugio's Hair

In the old days of our family,

My grandmother was a young woman

Whose hair was as long as the river.

She lived with her sisters on the ranch

La Calera--The Land of the Lime--

And her days were happy.

But her uncle Carlos lived there too,

Carlos whose soul had the edge of a knife.

One day, to teach her to ride a horse,

He made her climb on the fastest one,

Bareback, and sit there

As he held its long face in his arms.

And then he did the unspeakable deed 

For which he would always be remembered:

He called for the handsome baby Pirrín

And he placed the child in her arms.

With that picture of a Madonna on horseback

He slapped the shank of the horse’s rear leg.

The horse did what a horse must,

Racing full toward the bright horizon.

But first he ran under the álamo trees

To rid his back of this unfair weight:

This woman full of tears

And this baby full of love.

When they reached the trees and went under,

Her hair, which had trailed her,

Equal in its magnificence to the tail of the horse,

That hair rose up and flew into the branches

As if it were a thousand arms,

All of them trying to save her.

The horse ran off and left her,

The baby still in her arms,

The two of them hanging from her hair.

The baby looked only at her

And did not cry, so steady was her cradle.

Her sisters came running to save them.

But the hair would not let go.

From its fear it held on and had to be cut,

All of it, from her head.

From that day on, my grandmother 

Wore her hair short like a scream,

But it was long like a river in her sleep. 

Dékány Dávid: (vírus)

megfertőztél de
ne gyógyíts - most lettem én
is szív pozitív

Witter Bynner: At The Touch Of You

At the touch of you,
As if you were an archer with your swift hand at the bow,
The arrows of delight shot through my body.

You were spring,
And I the edge of a cliff,
And a shining waterfall rushed over me.

Jan Twardowski: Siessünk

Siessük szeretni az embereket
olyan gyorsan mennek el
cipő marad utánuk meg süket telefon
csak ami nem fontos az cammog, mint a tehén
ami igazán fontos, oly gyors hirtelen történik,
utána a csend normális, egészen kibírhatatlan,
mint a tisztaság, amely legegyszerűbben
a kétségbeeséstől születik
amikor valakire gondolunk nélküle maradván

Ne légy nyugodt, hogy van időd
mert a bizonyosság bizonytalan,
elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse
úgy jár egyszerre a kettő, mint a pátosz és a humor
mint két szenvedély,
mely egynél mindig gyengébb,
oly hamar mennek el,
mint júliusban elhallgató sárgarigó
mint egy esetlen hang
vagy egy ügyetlen meghajlás
becsukják szemüket, hogy lássanak igazán
nagyobb kockázat egyébként megszületni,
mint meghalni
mindig túl keveset és túl későn szeretünk

Ne írj róla túl gyakran,
de írj egyszer s mindenkorra,
és olyan leszel, mint a delfin szelíd erős

Siessünk szeretni az embereket,
oly gyorsan mennek el,
és azok meg, akik nem mennek el,
nem mindig térnek vissza
hisz soha nem tudni a szerelemről,
hogy az első az utolsó,
vagy hogy az utolsó - első

--Fordította: Sajgó Szabolcs

Novák Éva: Magánérzet

Úgy érzem magam a világban,
mint elhagyott vidámpark
nyikorgó óriáskerekén, egyedül, éjszaka.
Úgy érzem magam, mint a próféták
pusztába kiáltott beszédének
egyik fölösleges kötőszava.
Úgy érzem magam, mint lezárt borítékban
lapuló jóslat, szúette szekrény fiókjának
mélyén, amit nemsokára tűzre vetnek.
Úgy érzem magam, mint aki semmilyen
gyülekezethez nem tartozott, mégis eretnek.
Úgy érzem magam, mint az utolsó bölény,
áttörhetetlen kerítésű karámban.
Úgy érzem magam, mintha az anyám
lennék a nagymamámban.
Úgy érzem magam, mint letört ágú,
pulzálva gyengülő fényű csillag.
Úgy érzem magam, mint az idegen,
akinek szótárban kell megnéznie,
mit jelent az a szó, hogy holnap.

Crystal Wilkinson: Witness

I’m convinced that if you could

have seen my grandmother

standing in the doorway

waiting for him to come home from the fields,

if you’d smelled that spectacular evening thick

with sweat & felt the pulsing of the stars, if

you’d borne witness

to the animals’ moans echoing in the holler

that night, if you just could have seen the

hair rise up

on granddaddy’s arm like that, like

offerings to god, when his elbow touched

hers, if you could have seen

her longing dissipate just a little as he came

through the door smelling like a day’s work, you

should have seen them close enough to breathe

the same air while not even touching.

(He smiled at her without smiling.) If you could

have seen them watching me watch them, then

you’d know how much i love you. If you could

have heard her say, You want some supper?

We got pie. 

Naomi Shihab Nye: A Valentine for Ernest Mann

You can't order a poem like you order a taco.

Walk up to the counter, say, "I'll take two"

and expect it to be handed back to you

on a shiny plate.

Still, I like your spirit.

Anyone who says, "Here's my address,

write me a poem," deserves something in reply.

So I'll tell you a secret instead:

poems hide. In the bottoms of our shoes,

they are sleeping. They are the shadows

drifting across our ceilings the moment

before we wake up. What we have to do

is live in a way that lets us find them.

Once I knew a man who gave his wife

two skunks for a valentine.

He couldn't understand why she was crying.

"I thought they had such beautiful eyes."

And he was serious. He was a serious man

who lived in a serious way. Nothing was ugly

just because the world said so. He really

liked those skunks. So, he reinvented them

as valentines and they became beautiful.

At least, to him. And the poems that had been hiding

in the eyes of the skunks for centuries

crawled out and curled up at his feet.

Maybe if we reinvent whatever our lives give us

we find poems. Check your garage, the odd sock

in your drawer, the person you almost like, but not quite.

And let me know.

Szabó T. Anna: Úgy írni verset

Úgy írni verset, mintha szó és forma
nem titkolná el, hogy mi van mögötte,
mintha a semmi partra nem sodorna,
csak elringatna minket mindörökre,

úgy írni, mintha nem létezne Isten,
és hirdetni, hogy semmi se szent,
és sátán sincs hogy pokolra segítsen,
jóság és szépség semmit sem jelent,

mert a világot, akárcsak a pernyét,
a semmi jeges szele fújja szét,
úgy írni, mintha nem parancsra tennéd,

szélzúgást írni, lassú gyászzenét -
úgy írni verset, akárha a nemlét
élőbb és igazabb lenne, mint a lét.

Robert Bly: After a Freind's Death

It must be summer. Push the dock out,
Bring the canoe down, find your old
Books—bird books, Hawthorne. Drive
To Gooseberry. Even in the Swedish islands,

Summer comes. They pull the linen off chairs,
Bring out the blue dishes, write some poems.
Say again: “It must be summer.”
Even though people die, it must be summer.

For Orrin

Rabindranath Tagore: Ahol a szellem...

Ahol a szellem nem ismer félelmet
és emelt fővel jár az ember,
ahol szabad a tudás, és ahol a világ
széjjel nem törött, szoros,
válaszfalak-szabdalta törmelékké;
ahol a szó forrása a mély-mély igazság;
ahol a lankadatlan feltörekvés
a tökély felé nyújtja karját;
ahol az értelem tiszta folyója
még nem veszített utat
a holt megszokás homok-sivatagában;
ahol eszünket Te irányítod
az önmagát kibontakoztató gondolat és cselekedet,
a szabadságnak e mennyországa felé;
engedd Atyám, felébredni hazámat.

--Fordította: Radó György